Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Cziriák Béla: A középiskolai vallásos nevelés kérdéséhez
PROTEST A NS TANÜGYI SZEMLE 53 megoldhatatlan s ezek rendezése után természetesen az érettségivel eszközlendó megrostálást is csak a legmelegebben lehet üdvözölni. Ezek a meggondolások vezették az Orsz. Református Tanár- egyesület központi igazgatóságát, amikor a megrostálás törvényes bevezetését helyesléssel fogadta. Igaz, anyagi érdekeink nekünk, reformátusoknak, a mi iskoláinknál bizonyos mértékig ellenvetéseket javasolnának. I)e e tekintetben teljesen vallom Imre Sándor fejtegetéseit (Református Élet, 1934 jan. 7. 2. szám : „A középiskola újjászervezése és a református iskolák“), amelyeknek a lényege ez : „Ha komolyan hajtják végre (t. i. a válogatást), akkor kétségtelenül az iskola népességének megapadását, de egyúttal a benső színvonal emelkedését“ (várhatjuk a válogatástól). „Természetes, hogy ez az utóbbi a döntő.“ Igen, ez a döntő szempont, amihez kell igazodni minden egyébnek. Létszámcsökkenés, tandíjjövedelem-apadás olyan mellékkörülmények, hogy egy ilyen fontos ügy rendezésénél nem játszhatnak szerepet. Az uralkodó szempont a középiskola színvonalának emelése, az odanemvaló elemeknek az eltávolítása. És itt megint idézek (Ady Lajos : „Szelekció és antiszelekció a középiskolában“, (). K. T. E. Közlöny, 1933 szept.) : „A gátvetésre annál nagyobb szükség van, mert a középiskola V. o.-tól kezdve az utolsó tíz év alatt egy antiszelekció kezd egyre jobban érvényesülni. Alig pár évtizeddel ezelőtt a IV. o. elvégzése után a gyengébb képességű tanuló abbahagyta a tanulást, vagy pedig elment a tanítóképzőbe és a kereskedelmi iskolába, az utolsó évtizedben lassanként az a helyzet következett he, hogy a viszonylag biztosabb elhelyezkedést ígérő tanítói pályára ma már a legjobb diákjaink mennek el... Ma a tehetségtelen, a gyenge, a bukott diák előtt csak egyetlen iskolafaj tárja ki kapuit: a középiskola.“ Úgy vélem, hogy ezt a tényt nehéz volna megcáfolni. Akkor pedig nem elleneznünk kell a megrostálást, hanem várnunk és követelnünk. vitéz Bessenyei Lajos dr. A középiskolai vallásos nevelés kérdéséhez. A békési református reálgimnázium mull iskolai évi értesítőjében egy cikk jelent meg a középiskolai vallásos nevelésről. Ebben a cikk írója elítéli a középiskolai vallásos nevelés mai formáját, megállapítván arról, hogy „nem felel meg annak a rendeltetésnek, amelyre hívatott“, mert „inkább tanít, mint nevel“, a növendékekkel „csak a heti 2 vallásórán“ foglalkozik, egyéni nevelést nem ad, a vallásos élményt nem indítja meg, ami „csak hívő lelkű valláspeda- gogusnak sikerülhet“, „a farizeusi vallásosság soha nem tud új lelkeket elindítani a vallás útján“, — az istenes életbe nem gyakorolja be a növendékeket, a mostani ifjúsági egyesületi munka csak önképzőköri jellegű, amelyben egy-egy 16—18 éves diák végzi a társaság lelki gondozását, istentiszteletet ritkán tartanak, kevésszer
