Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Tankó Béla: A középiskolai filozófiai oktatás reformjáról
PROTESTÁ XS T A N ÜG V1 SZUMI.E 45 természetesnek találta, hogy a legszigorúbb vizsgáztató bizottság minősítse alkalmasnak a tagjait,3 — csak a filozófiát véli a többi szakok bölcsessége alkalmasnak arra, hogy akárki tanítsa, aki valamely más tárgyat taníthat, netalán a szépírást vagy tornát, ha nincs ki az óraszáma, vagy ha kívánatosnak tetszik a dolgozatjavítással terhelt tárgyaktól kissé megpihenni ezeken a mégis kényelmesebb órákon. Nem habozom kimondani, hogy ennek a berendezésnek oroszlán- része van abban a süllyedésben, melyet a filoz. oktatás általános képe mutat, s melyet a dicséretes és szerencsés kivételek megerősítnek, nem cáfolnak. Ezért történhetett meg, hogy a nem szakember, vagyis, akinek nem szívbeli ügye a filozófia, úgy nézte s tehát engedte úgy nézetni tárgyát, mint valami elhanyagolható mennyiséget, fölösleges, és vagy korai vagy idejét múlt terhet, melyet még az a szankció sem tesz jelentőssé a diák előtt, hogy érettségi tárgy volna. Tudjuk, hogy nem ez az igazi jelzője a tárgyak értékének, hogy érettségi tárgyak-e ; sok jeles társával osztja a filoz. ezt a sorsot, amiket rendre idesorozott a modern kívánalmakkal számolni kénytelen didaktikai gondoskodás. Nagyobb baj az, hogy az általános hangulattal, melyet elősegít az ilyen értékelés, észrevétlenül, de gyötrelmesen nehezíti és hátráltatja azon kevesek munkáját, akik még így is szívesen dolgoznak a filozófia tanításával a középiskola nagy célján és a diákjaik jövőjén. Mennyi előítélettel és kicsinyléssel kell néha megküzdeniök, pedig mennyi nem is sejtett erőfeszítéssel próbálják elérni a csaknem elérhetetlent : hogy egy időileg is megkurtult év alatt, melynek végéről az érettségi vizsga sejtelmes réme az egészet eltölti riadásos izgalmakkal, — összezsúfoljanak két tárgy tartalmából legalább annyit, hogy legalább a javának sejtelme legyen arról, hogy mit is akar a lélektan és a logika. Milyen kedves, könnyebbítés volna, ha pl. végigcsinálhatnák együtt akár csak azt a nehány tucat kísérletet, melyeket Komis könyve tartalmaz, —- de hol van rá az idő? Milyen magakelletően kínálkozik napról-napra mind több pompás igazán bevezető könyv a filozófiába, itt van legújabban a Nagy Józsefé : A filoz. kis tükre, jaj, gondolni se lehet rá, hogy elővegye, kerget a rohanó idő, s a vizsga réme. * Már pedig mégis meg kell törni ezt a bűvös és bűnös kört és erre mégis a középiskola kínálja a természetes és egyszerű támasztó, vagy ha úgy tetszik, támadási pontot. Sajátságos körforgás van, mindenesetre, az egyetemi filoz. tanulmány berendezése s a középiskola filoz. tanítás közt, s a megnyugtató megoldást a kettőnek együttes rendezése adhatná meg, természetesen a tanulmányi rendszer egész át- vagy megszervezésével. Ma az a helyzet, hogy a középiskola, ha a minden jóakarat ellenére is megmaradt túlzsúfoltságtól képes valami igazán komoly tudományos érdeklődést ébrentartani 3 L. Budapesti Hírlap, 1933. dec. 9.
