Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Tankó Béla: A középiskolai filozófiai oktatás reformjáról
4 1 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE indítói remélték. Ma már nyugodtan ki lehet mondani az ítéletet, hogy az egyes tárgyak tanításától remélhető segítség a filozófia számára csaknem a semmivel egyenlő. Még ha a legjobb esetet vesszük is föl, hogy t. i. a szaktanár komolyan veszi a folytonos utalást a többi tárgyakkal érintkező pontokra, s arra a végső pontra, ahol az ismeretek egy nagy egészbe összeszerveződnek, -— igazán koncentrálódnak, —- ahol tehát a szaktanárban igazán él a filozófiai szellem, és tudja, hogy ő éppen annyit nyer a maga tárgya javára, mint amennyit a másiknak szolgál, mert az ő részismeretei tisztában állanak a tanuló előtt, ha bele tudja állítni a nagy egész keretei közé, — akkor is legfölebb csak utalásokat tehet minden jóindulatú készség, valaki másnak kell befejezni az utaló szálak összefogását. De van-e mindig ennyi készség a szaktanárokban? Nem látjuk-e nem egyszer, hogy közömbösen, sőt ellenségesen néznek arra, ami kívül van a szaktárgy érdekein, — nem is csoda, hiszen tőlük annak az egy tárgynak szolgálatát várja a maguk lelkiismerete csak úgy, mint a hivatalos számonkérés, s még aki az egyetemről vitt is magával érdeklődést a nagy közösség gondolata iránt, mely az iskolát összeszervezi, hamar ráakad, hogy az idő rövid, a temérdek anyagot el kell végezni, legalább a középszerűekkel eredményt kell elérni, — csoda-e, ha türelmetlen lesz, s a sok különben kitűnően megcsinált tanmenet és egyeztetési terv és koncentrációs elgondolás szépen feledésbe merül, hiszen idő se volna minden utalás megtételére. Ebből aztán természetesen folyik az az egyetemre félj utók közt általános jellemvonás, hogy ha egyáltalában hoznak magukkal valami érdeklődést, az lehet valami kósza enciklopédikus természetű kíváncsiság, valami magasabbrendű keresztrejtvény-féle érdeklődés (csak az a kár, hogy az újságok érdekesebbeket adnak föl), de ez sem nem filozófiai, sem nem tudományos érdeklődés. De hiszen nem is a többi tárgyak tanáraitól kell várni a filozófiai képzést, szegzi szembe valaki ; — miért van a filozófiának külön tanára? Mindenesetre szerencsés helyzet, hogy tantervűnk nem követte mindenestől a német példát, mely a külön filoz. oktatást egy időben mellőzhetőnek hitte, minthogy a többi tárgyak úgyis elvégzik, — mert nem kell nekünk is végig harcolni a nehéz harcot, mint a németeknek, akik már szintén megelégelték ezt a fajta filoz. oktatást. A filoz. autonómiájának elismerése volt abban, hogy ő is külön tárgy gyanánt szolgálhatja a középiskola célját, ami nem lehet kisebb, mint a tanuló öntevékenységét a legmagasabb fokon végezni és végeztetni : t. i., hogy amit eddig csak végzett, mint működő funkciót, most munkában nézi meg : mit csinál az ember, mikor ismer, érez stb. Nagy dolog volt, csakugyan, hogy a filoz. ilyen szaktárgy lehetett, — csak egyről felejtkeztek el a szervezők : elfeledték megvédeni szaktárgy voltát a többi tárgyakat védő egyszerű intézkedéssel : azzal, hogy tehát igazán — szakember taníthassa. Milyen féltékenyen vigyáz a többi tárgyak szakszerűségére a mindenféle hivatalos szerv, legutóbb még a tennisz és sioktató testület is
