Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Tankó Béla: A középiskolai filozófiai oktatás reformjáról
43 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE eszmék beleoltódtak a magyar szellemi életbe, s a magyar géniusz meg tudta tenni azt a csodát, hogy az európai gondolatot át tudta hasonítni ízig-vérig nemzeti erővé. — Ennek a bámulatos folyamatnak volt a méltó gyümölcse egy tisztán nemzeti jellemű kultúra, egységes, a magyar lélekből fakadt, az egész magyarságot átölelő kultúra, amelynek lassú szétszakadozását joggal siratta el Karácsony Sándor,1 mert soha sem volt olyan teljesen élő valóság a magyarságban a kultúrközösség nagy hatalma, mint amikor ugyanazt a műveltséget kapta a falu népe, a maga igényéhez és szintjéhez szabottan, a középső réteg fiai, a neki való formában, — mert ugyanaz a középpont adta mind a kettőnek, amelyik termelte is, mint pl. a debreceni Kollégium a maga partikuláinak, s aki feljutott ezeken a fokokon, érezte a közösség összetartó erejét és az új vívmányokra lendítő erőt egyaránt. Ennek a szabad, természetes, mert tisztán a magyar népiélekből kisarjadó szerveződésnek gyökérszálait metszette el a kétségkívül jóhiszemű intézkedés, mely a Ratio Educationissal kívánta boldo- gítni a szegény magyart, amelynek a maga nemében modern gondolataiban rejlő erényeit azonban megsemmisítette ránk nézve az a hátránya, hogy idegen lélek szülötte volt, az is maradt, — azért volt a szívós küzdelem ellene, mely legújabb történetírója, Karnis Gyula teljes rokonszenvét és dícséretét érdemelte ki.1 2 A gyökérszálak éltető ereje mindenesetre továbbtartott, még a 49-iki időkig megmaradt, hogy végre teljesen visszahúzódjék a szakszerűség elve alapján berendezkedő új iskolai rendszer előtt, amelynek mai napig legfőbb és igazán egyetlen problémája : végre igazán nemzetié nevelni a magyarságot, lia már a saját magából kitermelt nevelési rendszer helyébe jobbat ígért neki. Ebből az előző korból azonban átmentette az autonom felekezeti iskolák gyakorlatában elvül és életképes csira gyanánt egy jobb jövőre a filoz. két éven át való tanítását. A többi iskolában ez az időtartam egy évre zsugorodott össze, s ezt a berendezést a szak- szerűség elve azzal az érveléssel okolta meg, hogy hiszen minden tárgy tanítása a filozófiára készít elő, tehát tulajdonképpen részt is vesz abban. Ebben nagy igazság van ; komolyan vallhatjuk, hogy ahol a többi tárgyak tanításában igazán érvényesül — nem is valami sejtelmes titok, hanem egyszerűen az egyetemes didaktikai alapelv, az öntevékenység elve, ott igazán ideális módon szolgálja minden tárgy a filozófia célját, ami nem egyéb, mint ráeszmélteim a tanulót arra, hogy mit tesz ő, azaz mit tesz az emberi lélek, mikor ezt az ő egész tapasztalati világát megszerzi, átéli, értelmezi. Az elv ellen tehát semmit se lehetne vetni, ha a gyakorlatban nem lett volna egészen más valamivé., mint aminek jóhiszemű útnak 1 A népoktatási reform és az alsó néposztály lelki alkata. Protestáns Szemle 1924. 2 A magyar művelődés eszményei. I. (év n., 72 és köv. 165 és köv., főleg 310 és köv.) í*
