Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Hazai irodalom
PROTEST ÁSS TAS COY I SZEMLE 3;{ tehát, aki a fenti célzattal ír zenetörténeti tankönyvet, nem elég az alapos tárgyismeret, hanem egyrészt tudnia kell, hogy abból mennyit lehet feldolgozni a középiskolai tanterv által megadott idő és lehetőségek mellett, másrészt pedig, hogy mi lehet az az összesűrített anyag, amely a zenetörténet gerincét adja s amelynek feldolgozása nem lesz üres szótanulás, hanem a közvetlen szemlélet (bemutatás) lehetősége által élményszerűen válik a tanulók tulajdonává. Éppen ezért örömmel üdvözlünk egy olyan vállalkozást, amikor maga a szaktanár, a muzsikus végzi ezt az összeállítást. Horváth Károly évtizedes gyakorlatból leszűrt tapasztalat alapján, a szaktanár biztos kezével rendezi az anyagot. Ügy az általános, mint a magyar zenetörténeti részben, az egyes korszakokat vagy irányzatokat az akkori zenei gondolkodás egy-egy jellegzetességének kidomborításával s a stiláris sajátságok rövid, de mindig a lényeget adó vázolásával plasztikusan állítja elénk. A mesterek tárgyalásánál nem a sablonos históriai adathalmazzal találkozunk. Főként itt ütközik ki Horváth Károlyból a muzsikus-író, aki nem annyira a tudományos elmélyedés és a történeti stúdiumok segítségével, hanem zenész-leikébe felszívódott muzsikán keresztül rajzolja meg a géniuszok portréját. A mesterek műveinek felsorakoztatásánál gyakorlatra valló ügyességgel főleg azokat hozza előtérbe, melyek egyrészt egyéni jellegzetességgel bírnak, másrészt rádió, grammofon, ifj. hangversenyek stb. útján könnyen elérhetők. A könyv legfőbb erőssége éppen ez a gyakorlati elgondolás, amely azt célozza, hogy a tanulók elsősorban műveiken keresztül ismerjék meg a zenei nagyságokat. Ha még hozzáteszem, hogy 11. K. könyve nagyobb zeneművek ismertetését, programmját, szövegkönyvi kivonatát is adja, meggyőződéssel mondhatom, hogy e munka nagy mértékben fogja előbbre vinni a középiskolai ifjúság s ezen keresztül az intelligens magyar társadalom zenei művelődésének ügyét. Debrecen. B. Szűcs Ferenc. Ilr. \ajjy Sándor: A debreceni református Kollégium. Két kötetben- 1. kötet. 424 i. 31 képpel és 5 grafikonnal. Szerző kiadása. Hajdúhadház, 1933. Az I. köt. ára : 15 P. Dr. Baltazár Dezső ezévi püspöki jelentésében nagy elismeréssel nyilatkozott Nagy Sándor hatalmas anyagot felölelő művéről s méltán. Már maga az a tény, hogy neveléstörténeti irodalmunkat ilyen nagyarányú monográfiával gyarapította, tiszteletet érdemlő vállalkozás. De még többet jelent az a szeretet, amivel szerző tárgyába elmélyed, utána megy a legapróbb részlenek is, így igyekezvén a református anyaiskolák közt a legnagyobbnak életét teljesen szemlélhetővé tenni. Foglalkozik mindenekelőtt eredetének kérdésével, majd külső és belső szervezetét ismerteti teljes alapossággal, feldolgozza nemcsak az iskola törvényeit, hanem az iskola, a város és az egyházkerület idevonatkozó jegyzőkönyveit is. Szerző itt mozog legotthonosabban : látszik, hogy a diákélet minden megnyilvánulását megfelelően tudja értékelni, aminthogy az ifjúsági egyesületekről szóló fejezete is ezt bizonyítja. Itt azonban sajnálhatjuk kezének kötöttségét : önállóan gyűjtött adatait (amik pedig a legértékesebbek), amint ezt mutatják az óraterv ellen indított harcot (168. 1.), a specifikációk keletkezését (198. 1.), az osztályozás bevezetését illető megjegyzései (200. !.), részben kénytelen szűkre szorítani, s nagyobbára már feldolgozott, legjellegzetesebb vonások, kiemelését adja. (Pl. Fináczytól, Takács Sándortól, Balogh I'erenctől idézi a városi jegyzőkönyvet, s vesz át Bessenyei-idézeteket. 69, 73., 157. stb. 1.) Végleg lezárja a Csokonai-per aktáit egy nagyon komoly értékű fejezetben (88 112. 1.). A tanítás szervei c. fejezet a Kollégium tanárainak névsorát is adja. E névsor pótlását és kibővítését S. Szabó József, a Kollégium volt igazgatója, a nagyérdemű egyháztörténetíró végezte el. Nagy Sándor tudós szerénységére, ügyszeretetére jellemző módon az 1549- 1700 közti időre nézve kitűnő értékű feldolgozást
