Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Orawecz Ödön: Korhadt fakeresztek
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 31 a csonka hazában szerezzek neki állást. De a görög szakból már úgyis kevés kellett, meg sokan is voltunk itt már — a legjobb baráti törekvésem így kudarcot vallott. — Mégis ott kellett hagynia szeretett városát s ment szívesen, mert Lévára helyezték magyar iskolához. Ekkor csapott le sötét végzete. Gyilkos kór támadta meg beszélő szervét, meg kellett válnia tanári székétől s ment vissza régi otthonába meghalni. Egy ismerősünk beszélte, hogy egy téli estén a lakása közelében levő Szent Erzsébetről nevezett római katholikus templom előtt elmenve csukló sírást hallott. Benézett, hát az üres templomban Schmidt Frigyes térdelt sírva és imádkozott. Megvárta. Nehéz volt már a szavajárása, csak ennyit mondott : „Beszélni akartam az Istennel... a miénk ilyenkor zárva van“... Az 1922. év március 16-án hívta színe elé az Úr hív szolgáját, hogy közelből hallgassa meg beszédét. Most már boldogok mind a ketten. Nem szenvednek, mint más, aki talán az ő időjükben fölkelve sírván megyen, hazát keresni túl a hegyeken. Aszód. Oravecz Ödön. HAZAI IRODALOM. Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés. Hatodik kötet : A magyar irodalom a XIX. század második harmadában. Budapest, 1933. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadása. 950 lap. Az akadémiai nagy díjjal jutalmazott nagyszerű alkotás hatodik, utolsó- előtti kötete jelent meg mostan. Minden év meghozza a maga kötetét, közelebb viszi a leghatalmasabb magyar irodalomtörténetet a befejezéshez. A műnek tudományos értékét már az” első kötet megjelenésekor megállapította a kritika ; bámulattal láttuk már akkor azt, hogy milyen teljes anyagtömeget hordott össze a szerző benne, mennyire nagy teljességre törekedett s milyen alapossággal dolgozta fel az anyagra vonatkozó egész irodalmat, s mint dolgozta azt be nagybetűs tárgyalásába. Most is hasonló a tudományos felkészültsége, most is megtalál benne az ember mindent, ami a szerzőkre vonatkozik egészen az 1933. esztendőig. De mivel éppen a magyar irodalom fénykora a mű tárgya, s a legnagyobbak jelennek meg igazi megvilágításban előttünk : még az eddigieknél is érdekesebb és minden művelt magyar embert érdeklőbb a könyv tartalma. Az első körülbelül 100 oldalban a jeles történész szólal meg, mikor a történelmi mozzanatokat adja, műveltség, iskolák, nyomdászat, könyvkiadásról, hírlapokról és folyóiratokról tájékoztat, majd a színészet-, irodalmi társaságokról rajzol eleven színekkel hű képet, végül írói törekvések címen a világirodalom akkori helyzetéről ad képet. —- A második fejezetben közérdekű irodalom címen Kossuth, Deák, a szónoklat, Toldy Ferenc és az irodalom- történet, a kritika, a nyelvészet és történettudomány akkori képét adja. Ezután következnek a nagyok : Eötvös József (231—), Petőfi Sándor (273—1, Arany János (409—), Kemény Zsigmond (549—), Madách Imre (589—). Regényt sem olvashat a művelt közönség nagyobb élvezettel és kitartással, mint pl. itten Petőfi munkálkodásának ecsetelését. Újabb fejezetben A költészet címen : Bajza, Gzuczor, Garay, Tompa (talán kissé kevés helvet
