Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 9-10. szám - Dr. Domanovszky Sándor: Elnöki megnyitó az Országos Evangélikus Tanáregyesület budapesti közgyűlésén
354 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ményeinek komolyságát tehát méltán kétségbevonhatjuk. Ilyen eszközökkel lehet ugyan nevelni rohamcsapatokat, de nem új társadalmat. A XVIII. század óta azonban még a nyugateurópai államok sem érezték soha annyira a felnövő új nemzedék formálásának égető szükségét, mint éppen az elmúlt évtizedben. Ha azt, ami e téren történt, eszközeiben nem is állíthatjuk párhuzamba a propagandaiskolák gondolatával, mégis el kell ismernünk, hogy a sokféle pedagógiai kísérlet rokon elgondolásból fakadt. Ki ne látná a párizsi cité universitaire elgondolásában azt a törekvést, hogy a franciák a különböző nemzetek egymás mellé épített pavilonjaiban a nemzeti jellegnek e külsőséges kidomborítása mellett a nemzetek szövetsége eszméjének, és pedig egészen az ő elgondolásuk szerinti nemzetek szövetségének akarja megnyerni a világ különböző országainak jövő reménységét. És mily világosan tükröződött a háború utáni Németország számtalan egymástól divergáló iskolatípusában ennek a nagy nemzetnek akkori teljes irányvesztése ! Egy összeomlott világ romjain mindenütt érezték az újjáépítés szükségét, és minden ország a maga jövő politikai terveinek sikeres szolgálatára akarta nevelni ifjúságát. Kornis Gyula 1927-ben egyik tanulmányában az antik imperializmus elemeire mutatott rá az olasz, a francia, sőt az angol pedagógiai törekvésekben is. A pedagógiai gondolkodás hagyományai azonban megóvták ezeket a népeket legalább a nagyobb kilengésektől. Bármily élesen is jutott kifejezésre egy-egy elv új nevelésügyi elgondolásukban, azt nem máról-holnapra és nem rombolással akarták elérni. Antik hagyományok fonalának fölvétele mindennél szembeszökőbben bizonyítja, hogy milyen tudatosan akarnak a meglevőre építeni, még akkor is, ha az a köztudatban elhomályosult és fölújításra szorul. Itáliában Mussolini ásatásai is ezt a felelevenítést, a római continuitás és Róma elhivatottságának gondolatát szolgálják. Ezt a példát utánozza a németek harmadik birodalma is, ősgermán emlékeire támaszkodva. Sőt teljesen ebben a német gondolatkörben élnek azok a magyarok is, akik a Duna partján szentélyt emeltek Tonuzoba tiszteletére. Az utánzás azonban nagy veszedelemmel járhat. És különösen nekünk, Európa újonnan felszabadult területén, a fölaprózásnak a földjén óvakodnunk kell a kalandos kísérletektől, amelyek, ha csalóka illúzióknak bizonyulnak, könnyen magukkal ránthatják a rájuk épített egész épületet. A történettudósok közt az utolsó években igen heves viták hangzottak el arról, hogy ez a föld Középeurópához számít-e, avagy Keleteurópához? Maguk a rajta élő népek is igen különbözőkép gondolkodnak erről a kérdésről és az ellentéteket egy geográfiai és egy kultúrtörténeti fölfogás eltérő szempontjai élezik ki. A kultúrtörténeti a határt a szerint vonja meg, hogy mely országok csatlakoztak a római egyházhoz és a frank államberendezkedés rendszeréhez, és Keleteurópát a byzánci kulturális befolyás és a görög egyház
