Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Hazai irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 349 egyházközségek, tanintézetek képviselőinek, 732 tisztességtevőnek a jelenlétében. Hogy ez az országra-világra szóló fényes ünnepség a maga ragyogó tartalmával el ne tűnjék a múltnak feledést hozó fátyolos ködében, hanem örök időkre hirdesse a pápai főiskolának, s ezzel a magyar református tanügynek küzdelmes, de diadalmas múltját és dicső jelenét, dr. Pongrácz József, a főiskola agilis és tudós igazgatója egy díszes kiállítású 258 oldalas, hatalmas emlékkönyvben megörökítette a jubileumnak egész lefolyását. Ritka precizitással, minden aprólékos adatot is jogosan fontosnak tartván, részletesen ismerteti az ünnepség megrendezésének előkészületeit, leírja a külföldi vendégek érkezését, szóról-szóra közli az istentiszteleteken elhangzott áhítatos imádságokat és magasan szárnyaló prédikációkat, jegyzőkönyvszerű pontossággal ad tájékoztatót az egyházkerület díszközgyűléséről, ismét teljes egészében idézvén az elhangzott beszédeket és üdvözlő szónoklatokat. Valami csodálatos megliatódással lehet csak olvasni száz oldalon keresztül azokat a meleghangú, a pápai főiskola iránt érzett őszinte szeretettől és igaz tisztelettől áradó üdvözléseket, melyek nemcsak hazánk területéről, hanem Európának valamennyi országából, sőt Amerikából és Ázsiából is írásban érkeztek. Felemelő látni, hogy mily messzeségekbe elér az ősi pápai kollégium áldásos hatása, s mily távolságokból dobban meg a hűséges szív az Alma Mater örömünnepén ! Kimerítő tudósítást közöl még a szép album a hősihalottak emléktáblájának leleplezéséről, a Jubiláns Kiállítás megnyitásáról, a díszebédről, a Petőfi- és Jókai-szobor leleplezéséről, a jubileumi emlékérmekről, alkalmi kiadványokról, emléktárgyakról, alapítványokról, adományokról és kitüntetésekről. A jubileummal foglalkozó magyar- és idegennyelvű lapok, cikkek, beszámolók és megemlékezések felsorolása mutatja, hogy irodalmi úton is milyen behatóan foglalkoztak a pápai iskola nagy ünnepével a hazai és külföldi illetékes tényezők. A kitűnő könyvet a kollégium jelen életére vonatkozó érdekes és értékes statisztikái adatok fejezik be. Boldog örömmel gratulálunk a gyönyörű munkához, amely a magyar református oktatás- és nevelésügy történetében mindenkor nagyértékű dokumentum lesz, s amelyre jogosan lehet büszke a híres kollégiumnak az ősökhöz méltó mostani vezetősége. K. S. Barkó Jenő: Az ősinagyar hadművészet fejlődése és hatása Nyugat« ■európára. Danubia. Pécs—Budapest, 1934. Ez a címe szerint vélhetőleg részletkérdéssel foglalkozó könyv oly általános érdekű, hogy középiskolai tanárnak el kell olvasnia akkor is, ha nem a magyar történelem a szakmája. Darkó professzor külföldön is elismert kutatója az ősmagyar harcászatnak, s ebben a könyvében mesteri összefoglalását adja a kérdés mai állapotának : ismerteti a honfoglaló magyarok fegyverzetét, felszerelését, hadművészetükkel kapcsolatos törzs-szervezetüket, rámutat az ősmagyar hadművészet eredetére s az idegen hatásokra. írott emlékek, nyelvtörténeti és nyelvrokonsági adatok a bizonyítékai, s az évezredes sírok ereklyéit is megszólaltatja. A szétszórt és hézagos adatokat rendkívüli éleslátással fűzi egybe a logika fonalán, hogy felépíthessen belőlük egy, első olvasásra szinte megdöbbentő elméletet; kimutatja, hogy Nyugateurópa eladdig jórészben gyalog- és nehézlovas hadserege legfőképpen az ősmagyar hadművészet hatására, ahhoz való alkalmazkodás révén alakult át könnyűvagy legalábbis könnyebb fegyverzetű lovashadsereggé : viszont, ezen állandó harci gyakorlatot, folytonos katonáskodást igénylő sereg csak úgy maradhatott fenn mindig harcrakész állapotban, ha tagjainak megélhetése más módon biztosíttatott. Vagyis, Darkó szerint, a lovagságnak, mint külön társadalmi osztálynak megalakulása s ezzel kapcsolatban a nyugateurópai hűbériség kifejlődése jórészben az ősmagyar hadművészet hatására indult meg, mint alkalmazkodás a védelem céljából. E sorok írója nem történész
