Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Hallgató Sándor: Tanársors és utazás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 341 nem elégségesek ennek gyakorlati keresztülvitelére, de kormányok közötti megegyezésekkel, kölcsönösen nyújtott ingyenes, vagy minimális költséggel járó vasúti jegykedvezményekkel, olcsó közös elhelyezéssel, kedvezményes ellátással, szakszerű vezetéssel kölcsönös megelégedésre lehetne rendezni ezt a fontos kérdést. Hogy az eddigi lépések csak a kezdet kezdetét jelentik, ékes bizonysága, hogy a folyó iskolai évre középiskolai tanárok, tanárjelöltek, valamint az egyetemi intézeteknél működő tanársegédek, stb. közül a külföldi Collegiumokba csak 13, a bécsi gr. Klebelsberg Magyar Történet- kutató Intézetbe 2 és a római Magyar Tört. Intézetbe 4, összesen : 19-en vétettek fel. A már meglévő csereösztöndíjaknál még rosszabb a helyzet, mert pl. francia csereösztöndíjra 8, a berlini Humboldt alapítványi ösztöndíjra 2, a Deutscher Akademischer Austauschdienst csereösztöndíjára 2, a lengyel, finn, észt és svéd csereösztöndíjakra 1—1, összesen csak 16 tanár és tanárjelölt nyert felvételt. Ez alig több, mint egy csepp a tengerben. És ami a legszomorúbb, egyelőre kilátás is alig van arra, hogy éppen azokat az annyi magyar fájdalommal megszentelt, gyönyörű elszakított országrészeinket alaposabban megismerhessük. Itt minden kulturális együttműködés lehetetlen és céltalan is addig, míg Trianon békeparancsának szörnyű igazságtalanságai húsunkba és vérünkbe vágnak. Nem volt célom kimerítően tárgyalni e kérdést, csak a probléma fontosságára óhajtottam rámutatni. Addig is, míg intézményesen történhetik gondoskodás az ilyen tanári tanulmányutak rendszeresítéséről, nagyon helyesnek tartanám, ha legalább protestáns iskoláink saját kebelükben igyekeznének valami megoldást keresni. Eddig is rendeződtek — bár szórványosan — ilyen tanulmányi kirándulások. Nagyon jó volna, ha kibővítenők és rendszeresítenők őket. Modern nyelveket tanító kartársainknál különösen gondoskodnunk kellene arról, hogy legalább két-három évenként a katedra mellől is kijuthassanak abba az országba, melynek nyelvét és irodalmát tanítják, hogy a gyakorlati nyelvtudás ősforrásánál pótolják azokat a nyelvkészségbeli hiányokat, melyek a szolgálati évek növekedésével párhuzamosan úgyszólván mindenkinél jelentkeznek és itthon örökké pótolhatatlanok maradnak. Kellő előkészítéssel, a helyi viszonyok s az illető ország nyelvének alapos ismeretével, vasúti és egyéb kedvezmények mennél teljesebb kihaszná ásával, szakszerű vezetéssel elérhetnők azt, hogy legalább protestáns tanárstátusunknak azok a tagjai, akik szükségét érzik ennek — ha rövid időre is — kikapcsolódhassanak megszokott környezetükből. Nemcsak a tanár, de elsősorban az iskolai munka érdekében. A tanulóifjúság számára sok tanintézetnél már vannak kirándulási alapok, vagy legalább is tervbe van véve ezek létesítése. Nagyon helyesen ! De hol késik a tanárok tanulmányúti alapja? Pedig talán ez is megérdemelné, hogy gondolkozzunk rajta egy keveset. Nyelvszakos, geográfus, művészettörténész és a többi kartársaink bizonyára örömmel köszöntenének minden lépést, melyek illetékes tényezők figyelmét e kérdés pedagógiai fontos-
