Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - S. Szabó József: A régi református iskolák belső életéből
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 331 A régi református iskolák belső életéből.' A reformáció első évtizedeiben a reformált iskolák helyzete és állapota még kialakulatlan, rendezetlen, szervezetlen volt. Egymással semmiféle organikus kapcsolatban nem állottak, főként míg az egyházmegyék vagy senioratusok és a superintendentiák ki nem alakultak. Az egyes közigazgatási községek a bennük szervezett eklézsiákkal együtt gyakorolták felettük a főhatóságot. A kettő szoros összetartozandóságánál fogva közösen tartották fenn, vezették, irányították és gondozták az iskolákat s viselték dologi és személyi költségeiket. Az iskolák különállása és szervezetlensége miatt a tanításban is nagy tarkaságot és különbséget látunk. Nagyobb városi iskolák (Tolna, Túr, Sárospatak, Pápa, Gyula, Cegléd, Nagyvárad, Nagybánya, Gönc, Debrecen, Szikszó, Kassa stb.) olyan képzettséget adtak, mellyel a meglett korú tanulók külföldi egyetemekre mehettek. Ezekből a városokból több deákot is találunk a wittenbergi egyetemen, ahová akkor a magyar ifjak tódultak. Különben abban az időben a fölvételt az egyetemek sem kötötték megszabott minősítéshez. A reformáció századának vége felé két olyan fö- vagy anyaiskola emelkedett ki a magyarországi (Erdélyt ide nem számítva) református iskolák közül, mely magasabb (filozófiai, teológiai s részben jogi) képzettséget is nyújtott, s ezáltal mintegy akadémiai fokozatot ért el : a debreceni és a sárospataki. Ezekből kapták aztán a kisebb iskolák tanerőiket s ezek útján a tanítás szellemét és rendszerét. A két anyaiskola érdekkörét és hatásterületét nem lehet pontosan megállapítani. Megtörtént az is, főleg kezdetben, hogy egyes iskolák tetszésük szerint hozták egyikből is, másikból is rektoraikat. Később e tekintetben is állandósultak a viszonyok, úgy, hogy Sárospatak hatásterülete általában a felvidéki és felsőtiszamelléki, Debrecené pedig az alföldi és a Duna—Tiszaközi iskolákra terjedt ki (de pl. Losonc, Szikszó stb. is hozzátartozott). A dunántúli iskolákra Pápa hatását a XVI. században nem ismerjük, a XVII. században is kevesebb ideig tartó és kisebb mérvű lehetett, mert e század közepétől kezdve az üldözés miatt maga is kis iskolává zsugorodott össze. A dunántúli református iskolákra főként a debreceni főiskola hatását látjuk, s csak itt-ott a patakiét is. Azokat a kisebb iskolákat, melyek a két nagy főiskolával állandó és belső összeköttetésben állottak, partikuláknak, vagy résziskoláknak nevezték. ,,A Kollégium és az ő particuláris iskolái között — mondja 1 1 Ez a dolgozat a magyar református iskolai nevelés és oktatás történetének megírására is óhajtja a figyelmet fölhívni. Ennek előkészítését minden lehető módon munkába kell vennünk. Természetesen megfelelő források alapján írtam e cikket, de a sok forrásra utalást itt, a hely kímélése végett is, mellőzhetőnek vélem. S. Sz. J.
