Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - S. Szabó József: A régi református iskolák belső életéből
332 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Kármán Mór (Közoktatásügyi tanulmányok) — a viszony különféleképpen alakult az egyes helyek eszközei és a rektorok képesítése szerint, de bizonyos egység a tanító munkájában mindig volt, s ez az általános művelődés fejlődésére nagyon előnyösnek bizonyult. Ez a kálvinista iskolai szervezet volt a nemzeti művelődésnek előfutárja.“ A debreceni és pataki főiskola a wittenbergi magyar bursa szervezetét és a melanchtoni iskolarendszert honosította meg kezdetben, később sokat vett át a pfalzi (palatinatusi) iskolarendszerből. Molnár Aladár után oktatás- és neveléstörténet íróink általában azt hangoztatják, hogy a református iskolákban Sturm strassburgi és Trotzendorf gold- bergi iskolájának didacticai és disciplinaris rendszere is éreztette hatását. Ennek azonban nyomára nem találunk. Magyar református ifjak sem a Sturm, sem a Trotzendorf iskolájába nem jártak, azokat nem ismerték. E két nagy nevelőmester hatása különösen a felvidéki evangélikus iskolákban látható. Sturm rendszere csak közvetve hatott némileg református iskoláinkra, amennyiben abból a palatinatusi (heidelbergi) iskolák többet átvettek. Kálvin az ő szellemével s nem genfi iskolai szervezetével és rendszerével folyt be a magyar református iskolákra, amelyek, mint általában a régi iskolák, a reformáció előtt is egy tanár (rektor) alatt teljes egységbe foglalták az iskola alsó (elemi), közép (gimnáziumi) és felső (akadémiai) tagozatát, már ahol az utóbbi is kifejlődött. Kálvin is egységes szervezetet adott az ő iskolájának. A normális (elemi) iskola fölé helyezte a kollégiumot (gimnázium), mit Melanchton után schola privatá-nak nevezett, e fölé ismét az akadémiát, vagy schola publicát. De ő mindezeket mégsem egy közös igazgatás (rectura) alá helyezte, hanem elkülönítette egymástól. A gimnáziumot hét osztállyal, osztálytanárokkal s módszeresen kidolgozott tantervvel látta el. Ilyet a magyar református iskolák nem ismertek. A particulák alsó- és középtagozatot alkottak a nagy egyházközségekben, egyebütt csak elemi ismereteket nyújtottak. Itt az előbbiekről van szó. Miután ezeknek szervezete pontosan megállapítva és kidolgozva nem volt, a tagozatok határvonalai is nem egyszer elmosódtak. Becsvágyó, tehetséges, nagyobb képzettségű rektorok a partikulákban is többfelé tanítottak felsőbb tudományokat. így a magyar református iskolák egészen a XVIII. század végéig nagyon is változatos képet tűntetnek fel a tanítás terén. Megállapodott rendszer és hagyományszerű módszeres eljárás nem tudott a partikulákban meggyökeresedni. A tankötelezettséget hajdan hírből sem ismerték. Házról-házra járva szedték össze, helyesebben toborozták a növendékeket. Ez minden év március havában, Gergely-napja körül történt, azért Gergely- íárásnak (Gregorisatio) nevezték. A rektor megjelent a családoknál kiválasztott tanítványaival, akik ú. n. Gergelyiádákat vagy Gergely- napi verseket (carmina Gregoriana) adtak elő s ezekkel csalogatták, mint kívánatos jóhoz, az iskolába a gyermekeket. A rektor szónoklatot tartott s minden rábeszélő képességét felhasználta, hogy minél több gyermeket szerezzen az iskolába. Innen eredt az a közmondás,
