Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Sándor Vence: Az Arbeitsunterricht és a középiskolai német tanítás
290 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE számára. E tekintetben irigylem az énektanárokat, akiknek a tankönyv mellett oly kiváló vezérkönyveik vannak. Szabadjon befejezésül egynéhány olyan külső, technikai eljárást szóba hoznom, amelyeket sehogysem tudok helyeselni, sem pedagógiai, sem didaktikai szempontból. 1. A tanulók réme a mindenható notesz. Két fajtája van ; a tanulók szemeláttára használt notesz és a tanulók által sohasem látott, a tanár magánnotesze. Hogy az elsőfajta a tanulók idegeire megy, azt diákkorunkban mindannyian bőségesen tapasztaltuk. Kinyitásakor megfeszülnek az idegek, lapozgatásánál az izgalom mindegyre fokozódik, felhívás után általános megkönnyebbülés. A következő felszólítás előtt újra ez az ideghullámzás. Hátha még valami miatt a tanár kijön a sodrából, akkor a notesz a kézben annyi, mint dühös ember kezében a bunkó, egyszerre lecsap. Az órájára módszeresen és lelkiismeretesen készülő tanár előre állapítja meg, kiket fog egyénileg bírálat tárgyává tenni és óra után bejegyzi ítéletét, amikor a tanuló nem látja. A noteszből való felszólításnak kettős hátránya van : a) a többi tanuló figyelmetlenné lesz és b) számításra nyújt alkalmat. Az Arbeitsunterricht technikája azt követeli, hogy a tanulók lehetőleg minél többször feleljenek. Ámde hogyan tartsa ébren a tanár azt, ki hányszor felelt már? Ehhez Kant memóriája sem volna elegendő. Van erre is mód. Csináljon a tanár minden osztályára egy nagyobb lapra olyan ülésrendet, mint amilyen az osztálykönyvek elején van, de nagyobb téglalapokkal, hogy az évi érdemleges összes jegyek beleférjenek. Számonkéréskor tegye maga elébe és érdemleges felelés esetén firkantsa oda a jegyet; ha egyes tanulókat egyéni examennek vet alá, jegyezze esetleg római számmal vagy az abc kezdőbetűivel a jegyet. Tanácsos a jegyek közé a gyakorlatjavítás alkalmával piros ceruzával beírni a dolgozat érdemjegyét. A feleletek és a gyakorlatok egymásutánja módot ad nekem annak a megállapítására, vájjon a tanuló halad-e vagy hanyatlik. Az ilyen noteszelésnek előnyei: a) a tanuló érzi, hogy bármikor felhívhatják, tehát figyelemfenntartó, b) a tanár a lapra való rátekintéssel rögtön látja, ki felelt már eleget és ki nem. 2. Kézerdő az osztályban. Amilyen közvetlen és kedves egy kis- létszámú osztályban a tanár minden kérdésére a kézfelemelés, olyan zavaró az 50-es és annál több létszámú osztálynál. Ha a felemelt kezek száma után ítélnők meg az eredményt, igen furcsa ítéletekre jutnánk. Sokan ezt az eljárást Arbeitsunterrichtnak mondják, mert elevenséget visz bele a tanításba. Valóban sokszor túleleven egy ilyen osztály; sokan mind a két kezüket emelik, felállnak, kiállnak a pádból, sőt a katedra felé rohannak ; az ilyen csak látszatelevenség, többnyire rendetlenkedés. Felfogásom szerint a számonkérés alkalmával minden tanulónak tudni kell a feladott kérdésre válaszolni, a kéz- felemelésnek csak az új anyag tárgyalásánál van helye. 3. Egykettőre leültetés. Ezt is elítélendőnek mondom, különösen
