Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Sándor Vence: Az Arbeitsunterricht és a középiskolai német tanítás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 289 mondatrész ; a birtokos és a birtok, ez a kettő annyira egy, hogy sorrendjük megváltoztatása esetén maguk között semmit sem tűrnek meg, még a birtok prepozíciója is a birtokos ebbe menekül. Ha ezt nem tudatosítjuk, akkor nem értethetünk meg becsületesen egy schilleri költői szöveget. Ez eddig vázolt eljárás gondolatom szerint a majdan egységes középiskola első évfolyamának, a heti négyórás harmadik osztálynak volna az anyaga, éspedig alapozó anyaga, miután az egyszerű mondat a beszéd alapja. Ez a nyelv Knochengerüst-je, hogy frázisokkal éljek, amelyre fokozatosan rá kell rakni majd minél több nyelvtényt, de mindig ügyelni kell arra, hogy ez a Knochengerüst sohase gyengüljön, hanem mindig csak erősödjék, erős és eleven izmokat kapjon. A vázolt eljárásból következik, hogy a tankönyvnek olyannak kellene lennie, amely ezt az eljárást keresztülvinné, azaz a mondatrészek természetes sorrendje szerint válogassa össze az olvasmányokat és a költeményeket. De itt az óriási nehézség. Olyan szöveget válogatni össze, hogy pl. csak az állítmányi kiegészítő a tudatoson át öntudatlan mechanizmusává begyakorlódjék, az csak úgy lehetséges, ha maga a tankönyvíró alkotja meg a szöveget; de akkor az a veszély fenyegeti, hogy nem tud didaktikmlag egységest, összefüggőt alkotni és hogyan olvastassunk egy költeményt, amelyben határozók vannak és a határozót még nem tanultuk? Brassai Sámuel, a magyar nyelvtudósok legnagyobbika, e tekintetben azt kívánja, hogy „minden témában a benne tanított új formán kívül csak az addig tanultak használhatók fel ; később tanítandó szóalak sohasem alkalmazható.“ (Budapest, IV. kér. főreálisk. 1909—10. értesítő 37.) Ebből az következik, hogy az első évfolyam körülbelül első tíz hetében az alany-—állítmányos mondatokból álló szöveg szerepelhetne, számítva minden mondatrészre átlagosan öt hetet. Az öt hétben lesz 20, a tíz hétben 40 óra, egy órára átlagban öt új szót számítva, eljutunk a tizedik hét befejeztével 200 szóból álló szókincshez. Ila tekintetbe vesszük, hogy a régi és új szavakat állandóan ébren kell tartani, valamint az alany állítmánnyal összefüggő nyelvtényeket az öntudatlan mechanizmusig begyakorolni — ami nélkül az élőnyelv tanítása és tanulása fabatkát sem érő humbug—, akkor Brassainak kell igazat adnunk. Némelyek a német modern nyelvészek között azt ajánlják, hogy a még be nem gyakorolt mondatrész a szótárba veendő és szótárilag megtanulandó így : auf dem Tische = az asztalon. Mindenesetre ez is megoldás, de ezzel az amúgy is elegendő, agyterhelő tényismereteket szaporítjuk. Úgy hírlik felsőbb tanügyi körökben, hogy a tankönyvírás is revízió alá kerül. Remélhetőleg megoldást nyer ez a nehéz kérdés is. Annyi bizonyos a hírek szerint, hogy a tankönyvek igen-igen rövidek, a lehető legrövidebbek lesznek, ami igen helyes dolog, de akkor szükség lesz a tankönyv mellé egy vezérkönyvre a tanár
