Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Sándor Vence: Az Arbeitsunterricht és a középiskolai német tanítás
288 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE a nem jelölését minden esetben a jelző veszi át, tehát megkapja a der, die, das végzeteit. Ezzel megint megtakarítom az erős, gyenge és vegyes ragozás definícióit, megint nem iktatok bele a gondolkodás menetébe új elemet, felesleges lépést. (Zárójelben : Az erős és a gyenge elnevezés csak az igeragozásnál válik be, amikor a liebte alakról kimondhatom, hogy gyenge, mert idegen elemre, a te-re volt szüksége, hogy megalkothassa az impf.-t, míg a band nem szorult erre a segítségre, egymagában is erős az impf, megalkotására. A tudatost is jobban elősegíti ez a magyarázat, mert ugyebár furcsa dolog, hogy a főnévnél és a melléknévnél az en elemet mondjuk gyengének, az igénél pedig a te-1. Nem új dolog ez a gondolat, már 1891-ben utalt rá Petz Gedeon, 1902-ben Becker Gusztáv, újabban Tettamanti, Czuppon, Kaiblinger ; a budapesti tankerületben is van már szép számmal tanár, aki még ki sem ejti a főnév és melléknévragozásnál az erős, gyenge és vegyes szavakat. (Megnyugtathatom a mélyen tisztelt hallgatóságot, nem a szak- felügyelő rábeszélésére.) Érdekes megfigyelni, mennyire zavarba jön még a felsőosztályú tanuló is akkor, ha középfokot kell jelzőnek használnia, pl. fordít- tassuk le csak ezt a jelzős főnevet : egy vitéz férfi és egy vitézebb férfi, vagy : az én magas emberem és az én magasabb emberem; miért akad meg az ilyeneken még egy felsőosztályos is? Két okból: a) nincs tudatában annak, hogy a középfok is csak melléknév marad, b) nincs tudatában annak, hogy a jelző mindig kap ragot. Hasonlóképpen vagyunk a participiumokkal is, ott sincs tudatosítva az, hogy a participium melléknév, tehát használható a mondatban jelzőnek, határozónak, kiegészítőnek és fokozható is, mert melléknév. Látogatott óráim száma eddig vagy 1500, de a die zu erlernende Aufgabe-hoz hasonló jelzős főnevet még nem hallottam és ha kutattam utána, a pesti germanizmussal beszélő tanulóktól mindig ez volt a válasz : Aufgabe, die man lemen muss vagy wird. Azt se hagyhatom szó nélkül, mennyire nincsenek tudatában a magasabb osztályok tanulói a participiumok igei, tehát vonzó természetével, sem aktív, vagy passzív voltukkal, olyan tanulók, akik öt-hat éven át latint tanultak, amely nyelv sok sajátos tulajdonsága mellett erősen participiumos nyelv. Ä der in der Schule seine Aufgabe erlernende Schüler hat zuhause keine Schwierigkeit-féle szerkezet — terra inkognita. A jelző fogalom alá vonjuk a birtokost is, tehát a birtokos jelzőt ; mint jelző ennélfogva a mondatban bármely főnévnek lehet a kísérője, akár alany, akár tárgy, akár határozó van alkotva az illető főnévből ; itt tehát erősen kell tudatosítani azt a tényt, hogy a birtokos is közönséges jelző, de mint főnévből alkotott jelző, csak főnévragot kaphat -— röviden gen.-ba tesszük. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tanuló a mondatban szereplő birtokviszonyban is kétféle dolgot lát, holott minden jelzős főnév, legyen akár birtokom jelzője, akár ezer melléknévi jelzője, a mondat szempontjából egy
