Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Sándor Vence: Az Arbeitsunterricht és a középiskolai német tanítás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 287 pontból éppen olyan jelző, mint a melléknévből alkotott jelző voltaképpen tehát nem is mondatrész : a der Garten des Vaters ist schön és der väterliche Garten ist schön között van jelentésben vagy stílusbeli különbség, de nincs mondatszerkezeti különbség. Az acc. után tehát kiépítem a datívust, és e kettőnek birtokában egy pár prepozíció ismeretével alkotom a határozókat, alaposan tudatosítva a magyar és a német-latin határozóalkotás közötti különbséget, hogy a német elöljáróval, a magyar hátuljáróval csinálja meg a határozót. Tapasztalatom szerint igen sok bajt okoznak a német tanításban a prepozíciók ; mert azzal, hogy így bemagoltatom : acc-t vonzanak für és wider, um és gegen, sonder, ohne, durch és bis az ante apud ad adversus mintájára, abból még igen kevés haszna van a tanulónak ; itt csak a bőséges gyakorlás segít; nem volna-e tanácsos a szótárban az esetet utánaíratni így : für acc. és a kikérdezésnél szóban is így mondatni: für acc. Vagy pedig így mondatni : für den, die, das, miután a prepozíció után rendszerint a névelő következik és így csak ez a három eset lehetséges : für den, für die és für das ; dat.-t vonzóknál pedig így : mit dem, der, den, a gen.-t vonzóknál : ausserhalb des der. A genitívust vonzóknál fel kell használni azt a magyarázatot is, hogy azok többnyire főnevekből alakultak és így egyszerű birtok- viszonyt kapunk : jenseit der Donau tulajdonképpen fene Seite der Donau. Az acc. és dat.-t vonzóknál ez már nehezebben menne így : in dem, in der, in den, in das és in die. Itt elegendő volna a szokásos wo és wohin kérdésekkel való megkülönböztetés. Ez az eljárás részemről csak ötlet, ki kellene próbálni. Annyit azonban megtanulna a tanuló, hogy a gen.-t vonzóknál csak két eset lehetséges, az acc. és dat.-nál három, az acc. dat.-t vonzóknál pedig öt eset. Ha idáig jutottam, akkor már öt mondatrésszel operálhatok, a tanulónak már bőséges tere van a mondatalkotásra. Utolsónak maradna a jelző, amelyet legtöbbször melléknévből alkotok meg. Méregfoga ez a német tanításnak. Ide is alkalmazni kell az Arbeitsunterricht két főelvét, a tudatost és az egyszerűséget. Mit tudatosíthatok a melléknévragozásnál? Itt is a nemből indulok ki, mint a főnévragozásnál. A melléknév ragjaira elhatározó elem a főnevet kísérő és a jelző előtt álló, a főnév nemét jelölő névelő vagy névmás. Első eset: ha ott van a nemet jelölő kísérő szócska, úgy nem kell a nemet a jelzőn jelezni, mind a három nemben a nőm.-ban csak e kell, minden többi esetben en, kivéve az egyes nő- és semlegesnemü acc-t, amely mindig egyenlő a nom.-al. Második eset: Ha oly kísérő szócska van a jelző előtt, amely csak a nőnemet képes jelölni, de a hím- és semleges nemet nem, mint ein, kein, mein stb., akkor a nem jelölésének szerepét a jelző veszi át a nom.-ban, a többi eset megint en, megint kivéve az egyes nő és semleges acc.-t, amely egyenlő a nom.-al. Harmadik eset: Ha nincs semmiféle kísérő szócska a jelző előtt, akkor
