Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 256 Nincs a Tátrakultúsznak az az ága, amelyen a tanulóifjúsággal együtt ne jeleskedett volna annak ápolásában, fejlesztésében és gyakorlásában. Késmárkon többi között Klein P., Grósz A. (aki az összes tátrai csúcsokat járta be), Bruckner K., Hejly Gy. A. és Gréb Gy., — Iglón Fischer M., Bruckner Gy., főleg pedig Róth M„ Hajts A., Karoliny M., Lőcsén irodalmilag és gyakorlatilag Róth S. és Dénes F., — Eperjesen dr. Szitunk M., Szutórisz F., Vörös S., Frenyó L. és Flórián K., — Selmecbányán Jezsovics K. és Király E., — Rimaszombatban Lojsch ö. és Horváth Z., — végül Rozsnyón Hazslinszky R. tanárok voltak a főbb mozgatóerők. Közelebbről dr. Szlávik évtizedes tátrai és gömör- szepesi érchegységi turistáskodása mellett 1912-ben kiadta magyar, német és lengyel szöveggel Divald illustrált ,,Tátra-alburnát“, — Szutórisz pedig ugyancsak 1912-ben Eperjes és 1914-ben Sáros vármegye turista-albumát. Hatvanéves eredményes munkásságában a Kárpátegyesületnek négy székhelye is volt. 187.4—1883-ig Késmárkon, 1881- 1891-ig Csáky Albin kultuszminiszter elnöklete alatt Lőcsén, 1891 1914-ig Teleky S. gróf és Fischer M. iglói igazgatótanár elnöklete alatt Iglón székelt, s 1920-tól, az összeomlás óta Gúhr K. elnöklete alatt újból Késmárk a székhelye, ahol mellette, s halála után is Nitsch A. nemzetgyűlési képviselő elnöklete alatt He Ily Gy. A. és Grósz A. a legtevékenyebb vezérembere. Utóbbiak mellett Hajts B. iglói tanár volt a cseh megszállás és az összeomlás után az Egyesületnek valóságos meg- mentője és a késmárki „Karpatenpost“ hasábjain is „propagátora“. A cseh hatóságok részéről kimondhatatlan sok akadállyal és nehézségekkel volt kénytelen megküzdeni. Ma német nyelven folytatja áldásos működését. Hosszú iglói vezetése mellett Fischer h. elnöklete alatt kissé megmerevült. Jól mondja Hefty rajza, hogy Fischer igazgatótanár inkább irodaember („ein Schreibtischmensch“) volt, aki az egyesületnek a magyar kormány előtti képviseletében és számos emlékirat szerkesztésében merítette ki erejét. Nagygyűléseit a Kárpátegyesület á tanárok nagy részvételével legtöbbször a tátrai fürdőhelyeken, főleg Tátrafüreden, s Iglón, Lőcse, Poprád és Kassa városában tartotta. Tiszteletbeli elnökei között gróf Csáky-n kívül Fischer M. és Dénes F. tanár szerepel. Tiszteletbeli tagjai között tizennégy tanár foglal helyet. A Tátrára,Gümörszepesi érchegységre, a felvidéki magaslatokra s általában az egész történeti Magyarország vadregényes vidékeire kiterjedő turista és alpinista alkotásainak részletes rajza nem folyóiratunkba való. Évkönyvei 1874 óta azoknak hű tükörképei. Az összeomlás óta a „Turistik und Alpinistik“ folyóirattal együtt már csak német nyelven jelennek meg. Utóbbinak magyar kiadását Kassán szerkesztik. A Tátra és a Felvidék természeti kincseinek feltárásában, megközelítésében és feldolgozásában is a felvidéki evang. tanárság megtette a maga hazafias kötelességét. A poprádi Tátramúzeum is, Strauch, Scher jel, főleg Danhauser poprádi tanító buzgólkodása óta annak ékesen szószólója. Exegit monumentum...! Áldassék érte! Rákosszentmihály. Dr. Szlávik Mátyás. Die Quelle im Geschichtsunterricht. Herausgegeben von Dr. E. Wilmanns. Leipzig. B. G. Teubner 1932. 318 lap. A németországi történettanítás e források alapos feldolgozásán épül fel. Az előttünk fekvő módszertani munka tanárok számára készült útmutató a Teubner-eég forrásgyűjteményéhez, melyben eddig már közel száz füzet jelent meg. Az első fejezetben a szerző ismerteti azt a kérdést, mióta szerepelnek a források a történelemtanításban, majd ezt követi a kérdésnek alapos módszertani feldolgozása a második fejezetben. A következő fejezetekben azokat a lehetőségeket tárgyalja, melyek a források felhasználásakor a tanításban előfordulhatnak. Igen érdekes fejezete a könyvnek, amelyben a történeti problematikára nyújt példát, mikor a középkori császárság politikáját mutatja be az újkori történetírás tükrében.
