Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Hoffer András: Az ásvány-földtan és az új tanterv
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 201 minden csínját-binját. Különbenis a vegytannak már világszerte olyan hatalmas és fejlett, érett didaktikája van, hogy ilt talán rosszat alkotni nem is lehet. Azért erről itt nem szólok. Annál több megfon- tolandót, kiérlelést és erősebb elhatározást kíván az új ásványtan. Ez, a vegytannal ellentétben, világszerte mostohagyermeke volt a középiskolákban a természettudományoknak. A XIX. század második felének s a jelen század elejének nagy biológiai harcaiban valósággal félretolták. Elfelejtkeztek róla ; ősi, kezdetleges állapotában hagyták. Ezért van az, hogy iskoláinkban ennek a tárgynak van legtöbb ásatag bélyege. Úgy is él minden művelt laikus emlékezetében, mint a kristályalakok és ásványok lélektelen leírása. És valóban többé-kevésbbé az is. Szerény nézetem szerint az ásvány- őslény-földtani tudományok új középiskolai ismeretanygá- ban a Föld életének kell uralkodnia. A Föld, mint örökké változó, élő egész legyen a lényeg. A szervezetlen és szerves világ földformáló életfolyamatai és ezeknek a folyamatoknak a története. Ezért is fogadjuk örömmel az új tantervnek azt a jóvá- tevő részét, hogy az ásvány-földtant ismét felviszi a VI. osztályba. Mert — amint ezt a már említett más alkalommal is kifejtettem — ez a tantárgy a természetrajzi tudományoknak összefoglalását, mintegy filozófiai magaslatból való áttekintését adja, amikor nemcsak a szervetlen, de a növény- és állatvilág fejlődéstörténetét is tanítja. De hogyan tehetné, illetve tehette volna ezt megelőző növénytani és állattani ismeretek nélkül? Ha a fenti elvet magunkévá tesszük, akkor az eddigi ásványtani anyagnak terjedelméből veszítenie kell a földtani rész javára. — A magam részéről hajlandó is volnék ennek a tantárgynak inkább a F ö 1 d t a n nevet adni ; de a lényegen nem változtat, ha a hagyomány s az ásványtan nagy tudományos múltja alapján Ásványtan és földtan lesz is a neve. Elgondolásom szerint néhány közönséges és gyakorlatilag is fontos ásvány, pl. kősó, gipsz, kén, mészpát megismerése után ez a tudomány foglalkozna nagyon röviden az ásványok alaki tulajdonságaival. Sokévi tapasztalatból tudom, hogy ha valahol, itt teljes mértékben helytálló az az elv, hogy minél kevesebbet, minél inkább csak a lényeget akarjuk megismertetni, annál nagyobb és tartósabb eredményt érünk el. Körülbelül ugyanez áll az ásványok fizikai és vegytani tulajdonságaira is. Ezek után csak a legközönségesebb és gyakorlatilag, illetve kőzetalkotás szempontjából fontos ásványok megismerése következnék. Az ásványi rész a legfontosabb magyar- országi ásványlelőhelyek megismertetésével végződnék. Természetesen amennyire csak lehet, már az ásványtani részben is ki kellene emelni a földtani vonatkozásokat, pl. az ásványok képződési, elvál- tozási viszonyainak ismertetésekor stb. A kőzet t a n i anyagot is a Föld felépítése szempontjából legfontosabb kőzetekre redukálandónak vélem. Itt még erősebben 3*
