Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Soós Mihály: A filozófia tanításának szerepe és jelentősége középiskoláinkban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 243 A formális logika tanainak van ugyan gyakorlati értéke annyiban, hogy a logikus gondolkodás egyes részleteit, vagy mozzanatait, a fogalmak és ítéletek különböző viszonyait tudatossá teszik, de ehhez a szokottnál rövidebb tárgyalása is elegendő e formáknak. Mi sokkal értékesebbnek tartanók ezen formák lehető rövid ismertetése mellett, ha kiindulva a megismerésből és az ismeretből, mint minden gondolkodás végső céljából, a tudományos gondolkodás menetét mutatnék be, melynek az említett logikai formák csak egyes mozzanatai. Rá kellene mutatnunk, hogy minden logikus Én végső célja az ismeret, melynek alkotórészei a fogalmak és ítéletek s ezeknek összessége : a rendszer. Ezeknek megalkotására törekszik minden gondolkodás és ezért kell a hozzájuk vezető utat ismertetnünk : kiindulva a közönséges szemléletből, a megfigyelést, kísérletet, azután a hipotézis, az elmélet és a törvény alkotását, amelyeknek a következtetés és bizonyítás is csak eszközei. Tapasztalatból merem állítani, hogy ily módon vezetett logikai oktatás mellett a logika sem lesz oly száraz tudomány, hatása pedig gyümölcsözőbb a gondolkozó lélekben, mint a szillogisztikus alakzatoknak akár a legszigorúbb ismertetése és a legklasszikusabb példákkal történt megspékelése is. Mert mit teszünk tulajdonképpen egyebet, mint a megfigyelés és kísérlet érdekességével és izgató erejével vezetjük végig tanítványainkat az egyszerű szemléletből kiindulva a megfigyelésen, kísérleten, hipotézisen, elméleten és törvényen keresztül egészen az emberi gondolkodás legnagyobbszerű alkotásáig : a rendszerig, mellyel a mindenség fenséges rendszerét igyekszik lelkében is megalkotni?! Ily irányú vezetés mellett élénk érdeklődéssel kapcsolódik a tanuló tanára gondolatmenetébe, akinek magyarázataiba nem egyszer szövi a maga talpraesett gondolatait is s a tanárral közös munkában ellenőrzi és biztosítja a helyes gondolatmenetet, a helyes megállapításokat, a tanár gondolatmenetének pedig élénkebb ütemet kölcsönöz. Ami végül a metafizikát illeti, benne szintén kitűnő eszközt látunk a helyes világnézet^ kialakítására különösen ma, az annyira fejlett természettudományok és oly csodálatos technikai eredmények világában, amikor metafizikai fejtegetéseink során már az elektron- elméletre mutathatunk reá, amelynek alapján az anyag és erő határai ma már valahogyan elmosódni látszanak, s ha még sikerül esetleg valamikor kimutatni ezen alapon az anyag és erő egységét, a lélek létének igazolása ehhez már csak egy, bár még igen hosszú lépésnek tekinthető. De ha akár az elektronelméletet, akár a lélek létének igazolhatóságát csak puszta feltevéseknek minősítjük is, s a lélek önálló létét konkrété, a négy főtényező által meghatározott ismerési mód szerint bizonyítani nem tudjuk is, de megmaradnak mint bizonyosságok a léleknek, ezen immanens valaminek tulajdonai, közöttük a társadalom szempontjából annyira fontos szociális ösztönök : főként a szeretet és a lelkiismeret, melyek feltétlenül messzebbre utalnak, mint ameddig a földi lét határai terjednek.
