Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Dr. Sarkadi Nagy János: Iskolák közti szaklátogatás
202 ' PROTEST ÁSS TANÜGYI SZEMLE két elengedhetetlen posztulátuma van: 1. A vizsgáztató-bizottság tagjai együttesen vizsgálják meg és bírálják el a jelöltet. 2. Az előkészítést végző tanárok nem lehetnek bírái saját tanítványaiknak, ezért a bizottság csak idegenekből állítható össze. Alkotója azt várta az államvizsgától, hogy jótékony hatással lesz az egész olasz oktatásra. Nem csalódott. A selejtezés emelte a középiskola és vele együtt az egyetem színvonalát. Tanárokban és tanulókban fokozta a kötelesség, az önmaguk és hazájukkal szembeni felelősségnek a tudatát. Abban pedig az olasz Gentile és a magyar Imre Sándor egyetért, hogy a felelősség teljessége az iskolai nevelés igazi biztosítéka. Ezek a gondolatok nálunk ma még talán több oldalról ellenzést váltanak ki. Olaszországban sem volt másként. De amint ott győzedelmeskedtek, úgy itt is, előbb, vagy utóbb hasonló intézkedéseket kell tennünk, ha határozottan gátat akarunk vetni a diplomások túlprodukciójában jelentkező felesleges és veszélyes társadalmi zavarokkal fenyegető áradatnak. Debrecen. Dr. Tassy Ferenc. Iskolák közti szaklátogatás. A tanügyi reformmal kapcsolatban sok szó esett mostanában a középiskolákról. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy akár szakember, akár tulajdonképpen laikus szólt a kérdéshez, mindenik szeretettel foglalkozott vele. Érezte, tudta mindenki, hogy egy évtizedes kísérletezés és többé-kevésbbé eredménytelen reformtörekvés után szükség van egységesen elgondolt nemzeti nevelésre ; ez új törvényjavaslat megvalósításával valóban jobb ifjúságot adunk nemzetünknek etikailag is és tudásbelileg is. Hogy azonban a kívánt eredmény meglegyen, az a reform megvalósításától, és nemcsak végrehajtásától függ. Mert hiszen közismert dolgot ismétlek, amikor azt mondom, hogy a nevelés és tanítás elsősorban a tanártól függ és csak másodsorban a tantervtől. Hogy tehát ez az új tanterv megvalósulhasson és életté legyen a benne levő nemes gondolat, a mi tanári munkánknak kell jobban elmélyülnie és egységesebbé lennie. Ez utóbbi cél, az egységesebbé létei elérhetésére szeretném tanártársaim és a felsőbbség figyelmébe ajánlani szerény elgondolásomat. A miniszterelnök úr megérezte és bár nem hangsúlyozottan, de azért az egész reform középpontjába a tanárt tette akkor, amikor a bizottsági gyűlésen a tanárképzés reformjáról szólt. Egységes világnézetű tanárnemzedéket akar és ezt az internátusi neveléssel tartja megvalósíthatónak. Bizonyára a katonaiskolákra gondol e tervénél, ahonnan hasonló lelkiségű tisztek kerülnek ki, akik minden helyzetben hasonlóan cselekszenek egy cél érdekében. Sajnos, attól kell tartani, hogy a tanárképzés ez ideális módja soká várat még magára. Ha azonban rövidesen megvalósulna, egységes nemzeti
