Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Dr. Tassy Ferenc: Selejtezési törekvések a fascista középiskolában
200 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE lelkiismeretünknek tartozunk azzal, hogy az igazságnak azt a részét, melyet át akarunk adni, hibátlanul és tisztán mutassuk be. De vita tárgya lehet, hogy azt az éles világítást mely oldalról adjuk a tárgynak. Ezt szerintem alkalomról alkalomra kell előre megterveznünk, a teljes igazság pedig mindig ott álljon mondanivalóink hátterében, s legyen kész arra, hogy alkalomadtán jelentkezzék, pótoljon, igazítson, összefoglaljon. Lelkünk kettőssége sokaknál geológiai formájú. Alul van egy véko- nyabb-vastagabb tudós réteg, melyre ráülepednek az évek tapasztalatai. Ezek az újabb rétegek már pedagógiai tartalmat és tanulságokat rejtegetnek, de jaj, ha előre betanult módszereket konzerválva merevvé és keménnyé válnak, mert akkor az a bizonyos alsó réteg örökre el- temetődik ! Az ilyen tanár belemerevedik megszokott pedagógiai fogásaiba, s tüzön-vizen keresztül használja őket. Ha pedig értelmesebb tanuló vagy intelligens ember intéz hozzá kérdést, egyéb oldalról már rá sem tud világítani az igazságra. Másoknál olyan ez a két jelleg, mint két összekeverhetetlen folyadék egy edényben. Túlzottan erős törekvés az állandó harmóniára addig rázza ezt az edényt, míg tartalma zavaros folyadékká nem változik. Ezen nem süt át az igazság napfénye. Egyetlen helyes út, ha a két lelket tisztán őrizzük meg bensőnkben s esetről esetre teremtünk köztük jóindulatú egyezséget. A harcnak folyton meg kell újulnia, s ez a mindig aktuális küzdés teszi a tudós-tanárt és a pedagógus-tanárt mú'wész-tanárrá. Debrecen. Erdős József. A készülő középiskolai reform a selejtezés tervezett megoldásával olyan problémára irányította nemcsak a szakkörök, de ami pedagógiai kérdéseknél szokatlan, a közönség figyelmét is, amelynek alakulása még sok, reméljük termékeny vitára fog alkalmat adni. Ez a vita csak akkor szűnik meg, ha majd elhanyagolható mennyiségre csökken az elhelyezkedni nem tudó diplomások száma. Az máris eldöntöttnek vehető, hogy a középiskolát s rajta keresztül az egyetemet meg kell szabadítani azoktól, akik nem érdemlik meg a nemzet szellemi vezető rétegébe való felemelkedést. Az államnak kötelessége a kellő szelekció gyakorlása, s e feladat elől nem hátrálhat meg azért a ma annyit hallott megállapításért, hogy a kiválogatás igazságtalanságot is okozhat. A kisebb rosszat vállalnunk kell a nagyobb jó, a túlnyomó többség érdekének védelmében. A szelekció Európaszerte jelentkező szükség. Természetes következménye a demokratikus-liberális politikai berendezkedésnek. Az alacsonyabb sorsúak emelkedésének legbiztosabb eszköze az iskola. Ez az emelkedési vágy feltétlenül egészséges tünet, ha arra méltóknak Selejtezési törekvések a fascista középiskolában.
