Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Jónás Márton: A tanulói gyakorlatok szerepe a fizika tanításában
196 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE gyorsabban dolgozó csoport pótmunkát is kaphat. Az óra alatti gyakorlathoz már csak az idő rövidsége miatt is minden elő van készítve és a gyakorlat végzéséhez pontos utasítást kapnak a tanulók. Nagyon helyesen írta a Szemle egyik tavalyi számában egy tanártársunk : lehetetlen azt kívánni a tanulótól, hogy magától jöjjön rá azokra a fizikai törvényekre, amiknek a felfedezése világhírű tudósok nevéhez fűződik. A délutáni gyakorlatokon már nagyobb szerepet kell adni az egyéni kezdeményezésnek, ilyenkor az eszközök összeállítását és elrakását is a tanulókra bízhatjuk. A délelőtti gyakorlat naptári idejét előre megszabni nem lehet, akkor kell megtartani, amikor a megfelelő fejezet sorra kerül. A délutáni gyakorlat idejét azonban előre meg kell állapítani lehetőleg a jelentkező tanulók kívánságának megfelelően. Nem szükséges azonban minden héten délutáni gyakorlatot tartani, elég két vagy három hetenként. Az sem fontos, hogy a gyakorlat rögtön nyomon kövesse a tárgyalt fejezetet. Pl. egyes hőtani gyakorlatok végzésére legmegfelelőbb a havas decemberi vagy januári idő, pedig a hőtannal már hónapokkal előbb végeztek. A délelőtti gyakorlat csak aránylag kis részét tölti ki az órának, a délutáni óra pedig teljesen a gyakorlatra van szánva. Arra azonban vigyázni kell, hogy a délutáni gyakorlati óra csakugyan egy óra legyen, semmivel sem több, valamivel kevesebb lehet. Az óra alatti gyakorlatokon természetesen éppúgy fenn kell tartani a fegyelmet, mint az óra más részében, a délutáni gyakorlat ezzel szemben ne tanítási órához, hanem önképzőköri gyűléshez hasonlítson. A tanulók jókedvűen jöjjenek a gyakorlatra, örömmel végezzék az önként vállalt munkát és a jól végzett munka tudatában menjenek haza. Nemcsak a szülők részéről, hanem egyes tanárok részéről is sok szó esik mostanában a tanulók túlterheléséről. Sajnos, igen sokan nem abban látják a túlterhelést, hogy a túlsók lecke miatt az öt órán át padban ülő gyermek még egész délután és egész este is a könyv mellé kényszerül, hanem különös előszeretettel a fizikai gyakorlatokat emlegetik a túlterhelés tipikus példája gyanánt. Pedig az óra alatti gyakorlat inkább könnyíti, mint nehezíti a tanuló munkáját, a két vagy három hetenként tartott délutáni gyakorlat pedig nem kötelező. Lehet-e túlterhelés az olyan munka, amit önként vállal és jókedvvel végez a tanuló? Éppúgy nem az, mint ahogy nem túlterhelés a zene, házi olvasmány, játék, séta stb. A kétféle gyakorlat részletes leírását, példákkal való illusztrálását és a végezhető gyakorlatok felsorolását mellőzöm, mert általánosan követhető mintát úgysem nyújthatnék. A helyi körülmények szerint mindenütt más és más mód a célravezetőbb és nem is lehet minden iskolában ugyanazokat a gyakorlatokat végezni. Befejezésül inkább a fiatal kollégákhoz fordulok és kérem őket, hogy a már inkább elterjedt délutáni gyakorlatok mellett hellyel-közzel, próbaképpen illesszenek a tanításukba is egy-egy gyakorlatot. Ida nem azzal a meggyőződéssel fognak hozzá, hogy haszontalan és felesleges
