Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Dr. Holstein Gyula: Kor-rekonstrukció és élményszerűség
PROTESTÁNS TANÜGYI SXEMI.E 185 voltát, e szerint tud hangsúlyt, életet vinni a fejezetekbe. Minél többször merül bele azonban tanítása közben egy és ugyanazon anyag részleteibe, és minél több évfolyam tanuló seregével dolgoztatta azt fel, annál lényegesebb változást lát ugyanazon ismeretanyagon és összetételeiben. Tárgyának eddig jelentősnek tartott több részlete elhull, a megmaradtak gyarapodnak, a részek között új kapcsolatok keletkeznek, egyáltalában a szemmérték változáson megy keresztül, s íme a tárgy a tanárral szemben eleven valósággá változik. Mindez a szállóévek és a tanárt ért hatások eredménye. Ugyanazon történelmi ismeretanyag többszöri lepergetése alatt fontos, a históriával összefüggő ténymegállapítások váltak gyökérnélküli képzelődésekké, igazságoknak vélt feltevések omlottak össze, nyomós tekintélyekből hangtalan árnyékok lettek, egészen jelentéktelen epizódok formáló erők alapjainak bizonyulnak. E metamorfózis alatt a tanár tudatának a küszöbén nem a tárgyát ért változások, nem a csoportosítás, építés, komponálás ténye van, hanem mindennek eredojeképpen egy folyamat végső elemzése gyanánt az egész ismereti anyagot, mint egyetlenegy nagyterjedelmü művészi Léniát látja, mely a kor lelkét, lényegét foglalja magában, a kor jellemző stílusjegyeivel, történeti hűségével tűnik fel. A tanárral szemben most már nem egy leckesorozat, vagy munkáltatásra váró összefogott anyagkomplexum van, hanem egy feldolgozásra váró művészi téma, melynek megjelenítési formája ugyanazon esztétikai elveknek van alárendelve, mint egyéb művészi alkotásé. Az a pedagógiai eljárás, amely talán apró leckékre tördelt tankönyv szellemi lemásoltatásáig jutott el egykor, most a múlt valóságábrázolásának művészi mikéntje előtt áll. A művészi szándék tehát az, hogy a legtökéletesebb külső eszközökkel hozza ki és éléssé át a tanár egy kor legbensőbb szellemi tartalmát. Hogy melyek lesznek az eszközök, amelyeket használni fog a művészi témává módosult anyag feldolgozásánál, azt legelsősorban a pedagógus ábrázolási készsége szabja meg, de irányt mutat a korról való felfogása, maga az anyag és több, esetenként változó tényező. A művészi feldolgozás akkor teljes, ha az egész témát felöleli. Lehet azonban, hogy hiába van meg a legintenzívebb művészi szándék, a feladat túlhaladja a rendelkezésre álló erőket, vagy a téma teljes megoldását nem vállalja a tanár. Ilyenkor az történik, hogy csak azt a részét dolgozza ki művészileg a pedagógus, amellyel a legteljesebb lelki összehangolódásban van, s amelynek belső elképzelése a leghatásosabb áléletési forrást sejteti vele. Ebben az esetben a téma ki nem merített része művészi probléma
