Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Dr. Holstein Gyula: Kor-rekonstrukció és élményszerűség
186 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE marad, melyet mégis meg kell oldani, mert kinek kellene valamely kor művészi torzója, félig, vagy negyedrésznyire kidolgozott története? A megoldás ilyenkor valósággal a komoly színpad rendezői műveleteire emlékeztető művészi munkával mégis megtörténik. Némely ki nem dolgozott korrészletből a tanár művészi keresztmetszetet ad, s ahova tud, oda kész műdarabokat, vagy annak részleteit iktatja be. Ha igazán ihletett rendezői tevékenységgel, jó szemmértékkel a művészi téma egységét meg nem osztó elgondolás szerint választ, a kor-téma megoldása nem veszít értékéből. II. Most felmerül a kérdés, hogy honnan vegyen a rendező és szerkesztő pedagógus művészi megoldásrészleteket, melyek a szóban- forgó történeti korról a témája szerint való elgondolással egyező ábrázolási felfogást mutatnak fel. Erre a felelet a következő : A művészi elgondolás tárgyává módosult históriai anyag igazi és belső összefüggéseiben való ábrázolása legéletteljesebben klasszikus költő vagy prózaíró műveiből válogatott darabokon keresztül történhetik. A magyar történeti korok majdnem mindenikének megvannak a maga kiváló költői, vagy éppen olyan elsőrangú műprózaírói, akik az elmúlt idők korszellemét, hangulatát mesterien vissza tudják adni. Egy-egy részlet a műveikből valóságos történelmi szellemidézés, munkájuk egésze pedig ezerszínben ragyogó napfényes út a múlt avarján keresztül. De nemcsak a magyar történet, hanem az emberiség históriai folyamatai is megtalálják a maguk magyar klasszikusait, akik kivételes teremtő erejükkel megláttatják a korok lelki rétegeződéseit, és akik az elképzeltetés csodálatosan világító erejével átvilágítják, elevenné teszik a múlt domináló érzéseit és indulatait, s az általános emberi múlt vezető gondolatainak költői megértelmezői lesznek. A történetíró korokat átfogó munkája párosul bennük a művész hangulatképező erejével, a költő magával ragadó szárnyalásával. A tanár egy kort felölelő művészi tématervezetében ilyen szerzőket szólaltathat meg. A szerkezet tökéletes kiépítése most már megkívánja mindenek előtt a gondos előkészítést, a művész vagy szépíró felhasznált részleteinek a téma intenciói szerint való pontos hozzáillesztését. Hogy egy ilyen kiválasztott műdarab-részlet mennyire élőén beleviheti az egyének tudatába a kor lelkét, a holt idők lelki világát, végeredményében a történés teljes és hiánytalan folyamatát, arra jellemzőbbet és igazán művészibbet nem állíthatunk oda, mint dr. Ravasz László „Pál Athénben“ című történelmi essay-jét.
