Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Arató István: Középiskola és munkaiskola
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 177 Az 1883. évi középiskolai törvény mintegy szentesítette és közel egy félszázadra fenn is tartotta a középiskola tanítási rendszerének a XIX. sz. közepén kialakult azt a jellegét, amelyet tudományos teljességre és rendszerezésre törekvő, tanári előadások keretében folyó ismeretközlésnek nevezhetnénk. Megnyilvánult ez a jelleg abban, hogy legtöbb tárgy bevezetése a tárgynak megfelelő teljesen tudományos rendszer vázlata volt, kiegészítve a segédtudományok felsorolásával, de kifejezésre jutott a tanítás módjában is, amely a tanár részéről előadás, a tanuló részéről pedig megtanulás volt. Megfelelt mindez a törvény azon szavainak, melyek szerint a középiskolának feladata a felsőbb tudományos képzésre való előkészítés ; vagy amint az evangélikus alkotmány mondja : tudományos foglalkozásra való nevelés. Az egyetemeknek megvolt a határozott igényük az egyetemre fellépők bizonyos ismeretkörére vonatkozólag, amelynek elérését hivatva volt biztosítani az az intézkedés, hogy az érettségi vizsgálatokhoz kiküldött biztosok, kormányképviselők jórészben egyetemi tanárokból kerültek ki, s ugyancsak egyetemi tanárok voltak legnagyobbrészt azok, akik hivatva voltak a középiskola tanulmányi eredményét szakszerűen felülbírálni. Az ilyetén módon főleg Ausztria által közvetített német hatás alapján kifejlődött tanítási rendszerrel és szellemmel szemben a magyar közoktatás fejlődésében akkor lép fel először nagyobb ellenhatás, amikor 1875-ben megindult a mai leányközépiskolák elődjének, a felsőbbleányiskoláknak élete azzal a céllal, hogy a leányok számára is lehetővé tétessék oly általános műveltség megszerzése, melyhez hasonlót a fiúk a reáliskolában és a gimnáziumban szereznek. Természetesen az akkori viszonyok között felsőbb tudományos képzésre való előkészítésről a leányok esetében nem lehetett szó. És érdekes, hogy a felsőbbleányiskola megindulásakor éppen az okozott nehézséget, hogy a fentebb vázolt szellemnek megfelelően túlságosan tudományos irányú, elvont és rendszerező merevségével fárasztó tanítási mód indult meg benne. Ennek ellensúlyozására nem győzik az akkori miniszteri rendeletek eléggé hangsúlyozni az intézménynek nőnevelő jellegét és ezzel kapcsolatban az akkor nevelőoktatásnak nevezett tanítási szellem alkalmazását, mely kerüli a száraz s csak a tanulók emlékezetét terhelő definícióknak haszonnal nem járó megtanultatását s egész igyekezettel arra törekszik, hogy a növendékeket jövő hivatásuknak megfelelően nevelje s azok észbeli tehetségeit természetes utón fejlessze. Nem szabad a nevelés feladatát szem elől tévesztve, mondja egyik akkori rendelet, a sokat tanítani- akarás terére tévedni, a tanulót beteges filozófiai definíciókkal fárasztani, hanem igaz józan értelemmel bíró, az ismeretek alaptételeit tudó, helyesen gondolkodó, munkaszerető és munkálkodni tudó nőket kell nevelni, gondosan kerülve mindazt, amj csak a tanuló emlékezetét terhelő száraz definícióknak haszonnal nem járó megtanulásával jár. Mintha napjainkban újra élednének a vallás- és közoktatásügyi
