Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Arató István: Középiskola és munkaiskola
178 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE miniszternek ezek a múlt század 80-as éveiben, tehát félszázaddal ezelőtt a felsőbbleányiskolák számára megadott irányító útmutatásai, melyeknek hatása alatt az akkori felsőbbleányiskolákban ez az annak idején nevelőoktatásnak nevezett tanítási rendszer évtizedekkel hamarább lett otthonossá, mint a fiúiskolákban. Bármily értékes is volt a maga idején és bármily nagyjelentőségű nemzeti kultúrértékekkel gyarapította műveltségünket a tudományos rendszerezésre és teljességre törekvő, főkép az ismeretek formai közlésének módszerét alkalmazó középiskolai tanítási rendszer, a haladó idő vasfoga mégis kikezdte azt a XX. sz. elején. A világháborút követő korszak után pedig általánosan nyilvánvalóvá vált ennek a tanítási és nevelési irányzatnak napról-napra elévülő volta. A legnyomatékosabb indító ok a változásra a túlterhelésből származó egyre fokozódó nehézség. Sok egyéb körülmény között a túlterhelés, amelyről már a középiskolai törvény megalkotása idején magában a képviselőházban is sokat beszéltek, főleg abból ered, hogy a középiskola tudományok rendszeres egészének tanítására fektette a fősúlyt. Az irodalmat, lett légyen az akár a hazai nemzeti irodalom, vagy a tanult idegen nyelvek irodalma, ebben a korban az ú. n. legrégibb, vagy őskortól kezdődőleg végigtanítottuk a legújabb korig, kísérve azt a sokszor igen kétes értékű ú. n. méltatások betanításával. Az idegen nyelveknek, mint nyelveknek tanítása szavak és grammatikai szabályoknak még versekkel is segített memorizáló megtanulásán épült fel. A történelem elindult a babiloniaktól s haladt napjainkig és a maga rengeteg évszámával, tulajdonnevével, rokoni vonatkozások tanításával rendszeres egészet kívánt nyújtani ; nem egyszer jobban megtanította évezredek előtti közállapotok jellegzetes vonásait, mint a saját korunkét. Rendszeres tudományos egészet akart nyújtani a természettudományok egyes ágainak tanítása is. A rendszer teljességéért sokszor nagyobb súlyt helyezve a csőrösemlős jellemzésére, mint a mindennapi gazdasági élet megismertetésére. A fizikát is végigtanítottuk a testek általános tulajdonságaitól kezdve az elektrodinamikáig, aprólékosan elbibelődve az egyszerű gépek egyensúlyának törvényein, s tárgyalva olyan elvont fogalmakat, amelyek nem a természeti jelenségek ismeretén, hanem egyszerűen betanításon épültek fel. Ugyanez a tudományosan rendszerező és teljességre való törekvés érvényesült a mennyiségtan tanításában is, amire legjobb példa az alsófokú tanításból a szakaszos tizedestörtek átalakítása közönséges törtekké. Azt az óriási ismerethalmazt, amely az ilyetén vázolt keretek minél teljesebb, egyenletes és részletes kitöltésére szolgál, nem lehetett más módon elsajátíttatni, mint az emlékezőképesség rendkívüli nagyfokú és egyoldalú igénybevételével. S mikor a tanuló ennek a rengeteg ismeretanyagnak legnagyobbrészt memorizáló módon való feldolgozásával nem tudott megmérkőzni, egyre sürgetőbb lett a túlterhelés kérdésének megoldása. Ezzel egyidejűleg aztán felmerült az a felfogás is, hogy nem a
