Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Ravasz Árpád: A cserkészet és az iskola
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 175 a hivatalos tanári szó és tekintély, s mihelyt itt is a klasszifikálás szele kezdene fujdogálni : magától múlnék ki ez a szép ifjúsági intézményünk az iskolában. Egész szépen fejlődhetik tovább a maga útján a Magyar Cserkészszövetség vezetése és felügyelete alatt. Viszont azonban teljesen kétségtelen, hogy az iskola vezetősége és tanáritestiilete — éppen felelősségének tudatában — részt kíván venni legalább az ellenőrzésben és felügyeletben. Mert azt nem lehet kívánni az iskola tanáritestületétől, hogy az iskola tanulóinak egy jó hányadát, amely esetleg egyharmada is lehet az egész iskola népességének, sőt nagyon jó esetben fele is : egészen és tökéletesen szabadjára eressze a cserkésznevelés szempontjából s elnézze azt, hogy a parancsnok, aki végre is az iskola, s így a tanáritestület exponense, teljesen magában — legfennebb fiatal tiszttársai megkérdezésével — szabjon irányt s rendelkezzék a csapatban elevenek és holtak felett. Hogy oldható hát meg ez a kérdés az iskola és a cserkészcsapat javára egyaránt? Úgy, hogy a csapatparancsnokot a lehető legnagyobb körültekintéssel kell megválasztani, nem okvetlenül korra nézve a legfiatalabb, hanem a már némi gyakorlattal biró, lehetőleg a cserkész- nemzedékben felnövekedő, legkitűnőbb és legbölcsebb, jómodorú, nyíltszívű, meleglelkű tanárok közül. A parancsnokot a szervezőtestület választja. A szervezőtestületet úgy kell megválasztani, hogy abban néhány tekintélyes, a cserkészet iránt valóban érdeklődő emberen és néhány jóravaló, okos szülőn kívül jórészt a tanáritestület tagjai foglaljanak helyet. Itt mindig feltesszük azt, hogy a tanáritestület egészen tisztában van a cserkészettel. Ez a szervezőtestület legyen tudatában hivatása fontosságának, érdeklődjék a csapat minden dolga iránt teljes jóakarattal és a szerető szív s a segíteni akaró kéz tiszta szándékával nyúljon hozzá minden felmerülő kérdéshez. Időnként, legalább félévenként tartson gyűléseket, a parancsnokot számadoltassa meg erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt, s ha szükségét látja, tegyen intézkedéseket. Az ilyen szervező- testület hivatása magaslatán áll, s az olyan parancsnok, aki igazi nevelő és vérbeli cserkész, nemhogy húzódoznék a megszámadol- tatástól, hanem hálát ad Istennek azért, hogy a felelősséget másokkal is megoszthatja. Ezen kívül a parancsnok, mikor nagy, nehéz elhatározások előtt áll, pl. segédőrsvezetőket, őrsvezetőket akar kinevezni, bizalmasan, baráti formában kérje ki az osztályfőnök véleményét, esetleg más tanárokét is, akikről tudja, hogy a fiúkat jól ismerik. Az ilyen baráti megbeszéléseken sok áldásos, talán megbecsülhetetlen irányítást kaphat a parancsnok, de kaphatnak más oldalról az osztály- főnökök és tanárok is. Aztán időnként, de mindenesetre legalább az iskolai év végén a parancsnok hivatalosan is terjesszen alapos, részletes jelentést a tanári testület elé. így nem fog a tanáritestületben, vagy annak egyik tagjában sem felmerülni még a gondolata sem a cserkészet izoláltságának, nem fog kifejlődni parancsnoki hatalmi í*
