Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 1(19 nyelvű — német-tót — reálgimnázium. Liplák tanár e jubiláns müvével „exegit monumentum“. Bruckner Károly, nyug. lie. igazgató (1912 1929) a mai késmárki viszonyok között ügyesen és tapintatosan latin címet adott az ő emlékkönyvének, mely a múlt század 50-es éveitől kezdve a jelen század 2ü-as éveiig terjedő- leg közöl történeti emlékezéseket és emlékeztet a líceum volt diákjainak tollából egymásról, az egyes tanárokról, a líceum belső és külső viszonyairól és Késmárk város életéről. Az emléksorokban jellemzett kiforrott egyéniségű, tisztajellemű tanárok, akiknél a vallásos és hazafias nevelés volt a fődolog, a következők : Palcsó, Gross, Scholtz, Zvarinyi, Klein, Votisky, Koller, Kiszelly, Weber, Topperczer, a két Szelényi, Binder, Gretzmacher és maga Bruckner. Utóbbi kettő még életben van. Sőt Gretzmaehernek a legtöbb munkája volt a líceumban az összeomlás után. Neki és Gretzmaehernek legnagyobb része is van az emléksorok elismerésében. Mint az eperjesi kollégiumban, úgy a késmárki líceumban is, türelmesség és humanitás volt a tanárok vezéreszméje a felekezeti és nemzetiségi kérdések kezelésében. Az emléksorok a mai állapotokra való tekintettel német, tót és magyar nyelven vannak közölve. Legkevesebb bennük a tót, legtöbb a magyarszövegű. Német emléksorokat közöl: Guhr, Loisch, Gréb, Lám, Binder, Wenk, tótot : Hronyecz, Szto- dola, Ruppaldt, Droppa, Benjács és magyart : Révay, Oppel, Horvay, Bazár, Höncz, Melich, Frenyó, Fábry, Koch stíl., stb. Ezek a diákköri emlékezések mindnyájunknak becsületére váló klasszikus példái az iskola és tanárai iránti ragaszkodásnak, szeretetnek és tiszteletnek, itt-ott az állami tanárok egyformaságával ellentétben a humornak és tanári gyengeségnek is, mert hát, mint Bruckner találóan megjegyzi : „Mint az emberi életben általában, úgy egy iskola életében is vannak magasságok és mélységek, fény- és árnyoldalok, úgy hogy a hibák és tévedések sincsenek kizárva, s legjobb tanároknak is vannak gyengéik.“ Tapasztaltam azokat kormányképviselőségem idején az érettségi vizsgálatokon. A díszesen kiállított emlékkönyv Sautner Pál ismert késmárki könyvnyomtató intézetét, a címlap képe Scholtz, a tátrai, majálesi és a tanári képek Grosz, Kiss és Moravetz tanárok buzgalmát és ügyességét dicsérik. Lipták monográfiája is Sautner-intézetéből került ki, s annak képei is Scholtz és Moravetz tanároktól valók. Melegen gratulálunk a két monográfiáért. Ne hiányozzék a felföld és csonka hazánkban egy könyvtárban sem. A késmárki iskola további jövőjét pedig nagy múltjához híven jóságos Istenünk különös gondviselő kegyelmébe ajánljuk. Rákosszentmihály. Dr. Szlávik Mátyás. Qiicllcnhuch zur Allgemeinen Geschichte für scweizeriselie Mittelschulen. Von Dr. Heinrich Flach mul 1fr. Gottfried Giitpicuhiihl. I—IV. kötet. Zürich, 1914—1925. Schulthess et Go. A munka legnagyobb érdeme, hogy négy kötetben hozzáférhetővé teszi az egyetemes történet legfontosabb forrásait, forrásrészleteit a legrégibb időktől kezdve 1914-ig. Valamennyi szöveget németül közli, a régi német szövegeket modernizálva. Ghronologikus rendben halad, minden forrás előtt a szerzőt mutatja be pár sorban, mindenütt a legpontosabban feltüntetve, hogy a szerző melyik munkájából való a részlet; ha szövege fordítás, akkor a fordítót is közli, még azt is megjelöli, hogy kivonatosan közli-e az illető részt. Hol szükségét látta, magyarázó jegyzeteivel teszi érthetővé a szemelvényeket. Kérdés, használhatjuk-e a történettanításban e kiváló gyűjteményt? Igen, de csak abban az esetben, ha a tanár magakészítette fordításban olvassa fel osztálya előtt, vagy illusztrálja a forrásban olvasottakkal előadását. Az ideális célt, hogy a tanulók kezébe adjuk e művet, sajnos nem tehetjük meg. Legfeljebb, ha akad felsőosztályos tanítványaink között olyan, aki jól tud németül, azt megbízhatjuk egyes források lefordításával, s az ilyen diák
