Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Soós József: Az új középiskolai törvény
152 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A kor igényei találnak kielégítést a nagyobb arányú testnevelésben, amennyiben valószínűleg nagyobb óraszámot kap, s ezen kívül szó van az egyéni testnevelés bevezetéséről is. A jellemnevelés érdekében bevezetik az osztályfőnöki órákat, amik annyiban is szükségesek és célszerűek, hogy közelebb hozzák egymáshoz a tanárt és a tanítványt. Azt mondja az indokolás, hogy ,,a tanításnak ez a módja a jól képzett, tárgyukat szerető és igazán ismerő tanárok előtt ma sem ismeretlen“, ami tényleg úgy is van, de mégis a tanárképzés megfelelő irányításával és az iskolai felügyelet új rendszerének kidolgozásával lesz valóra váltható. Ez okból át kell szervezni a tanárképzést is, de nézetem szerint valószínűleg sok továbbképző tanfolyamra is szükség lesz, ezen kívül a tanárképzés átszervezésével együtt kell járni a felekezeti tanárképzésnek is, mert pl. a református középiskoláknak nemcsak tanárokra, hanem református tanárokra lesz és van szüksége. De a tanárképzés átszervezésével együtt jár az is, hogy a tanári pályára eljuthassanak azok, akik arra hivatottak és csakis azok jussanak oda. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az egyetemek és az egyes fakultások kontingensének betelésével ne legyenek kénytelenek egyesek, mivel máshol nincs hely, azért lépni csak a tanári pályára, hogy maguknak existentiát biztosítsanak. A fokozatosan életbeléptetendő reform egyik alapvető elve a túlterhelés megszüntetése lesz, melynek nyomait már látjuk a mathe- matika tanításában, s amellyel az OKT egy év óta foglalkozik. Az indokolás szerint távol kell tartani a középiskolától azokat, akik magasabb kiképzésre nem bírnak kellő készséggel, de ez nehezen egyeztethető össze a törvényben kitűzött azon céllal, hogy a középiskola feladata az, hogy a tanulót ne csak az egyetemi és más főiskolai tanumányokra tegye képessé, hanem ,,az, hogy a nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa“, így csak azok juthatnak általános műveltséghez, akik a főiskolai tanulmányokra is képesek, pedig nemzeti érdek, hogy az általános műveltség minél szélesebb körben elterjedjen. A szelekció tehát, habár a IV. osztály végéről elejtették, igen nehéz probléma lesz és igen nehéz helyzetbe fogja hozni a tanárokat, mert a középiskolából kiszelektált tanulót nemcsak az egyetemi tanulmányoktól, hanem az általános műveltség megszerzésétől is meg fogja fosztani. Érettségi alkalmával pedig, mikor az egyetemi tanulmányokra való minősítéséről lesz szó, nagyon nehéz lesz sokszor megállapítani ezt a minősítést, mert vagy általában minősíthető az illető mindenféle egyetemi tanulmányra, vagy pedig csak egyik, vagy másik egyetemre, főiskolára, esetleg fakultásra, s nem számítva az e téren előállható tévedéseket, a mai körülmények közt még mindig fenyegeti az illetőt az a veszedelem, hogy a numerus clausus miatt nem fér be az illető egyetemre, vagy annak megfelelő fakultására, s vagy nem mehet sehová, vagy pedig kénytelen lesz olyan pályára lépni, amilyenre éppen lehetséges lesz. Ezt a mai időben nem egyszer tapasztaljuk.
