Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Soós József: Az új középiskolai törvény
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 153 Ilány műegyetemre készülő ifjúból lett pl. mostanában orvos, jogász vagy tanár, sőt theológus is. A tanterv célkitűzése megfelel a felekezeti iskolák célkitűzésének is, s emellett 23. § 4. megengedi, hogy ,,az egyházi hatóság alá tartozó középiskolákban a tantervet a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával a fenntartó hatósága állapítsa meg“. Ez azonban a 7. § 5. alapján nagyon is illuzóriussá válik, mert ,,ha az állam valamely egyházi hatóság alatt álló "középiskolát bármily címen olyan mennyiségű rendszeres évi segélyben részesít, melynek összege az iskola személyi és dologi szükségleteire fordított évi kiadások felét meghaladja, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illető középiskolában tanulmányi igazgatás és vezetés tekintetében ugyanazon jogokat gyakorolja, mint a többi középiskolában“. Vájjon hány felekezeti középiskola vezetése kerülhet ezen intézkedés alapján veszedelembe? Vannak azonban a törvénynek olyan intézkedései is, melyek részben iskoláink fennállását veszélyeztetik, részben az autonómia még meglevő csonkjait nyesegetik le. A 4. § 2. szerint ,,a középiskola felső négy osztályának működését megfelelő létszám hiánya miatt vagy más fontos okokból a vallás- és közoktatásügyi miniszter, illetőleg a miniszter hozzájárulásával az iskola fenntartója vagy fenntartó hatósága ideiglenesen szüneteltetheti“. Az egyéb fontos okok közt szerepelnek az indokolás szerint az anyagi nehézségek is, de baj, hogy nincs megállapítva, hogy mennyi az a csekély létszám, s a legfőbb baj az, hogy erre nemcsak a fenntartó, hanem a miniszter is jogosítva van. Igen nagy jogot biztosít a miniszternek a 6. § 2., mely szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter meghatározott tanügyi célokra valamennyi középiskolában elrendelheti díjak szedését. Az igaz, hogy a felekezeti iskolákban csak a fenntartó hozzájárulásával, de vájjon meg tudja-e majd tagadni a hozzájárulást kellemetlenségek nélkül. Ugyancsak belevág az autonómiába a 7. §. 4., mely szerint ,,ha a fizetéskiegészítő államsegély mértéke a tanár össz- illetményének 50%-át meghaladja, alkalmazásához a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter jóváhagyása szükséges“. A 7. §. 2. alapján az állammal kötött szerződéseket valószínűleg revideálni kell, vagy ahol nincs, szerződést kell kötni, mert eddig a fizetéskiegészítések szerződés nélkül is folyósíttattak, eszerint pedig mindenféle segélyezés módját szerződés állapítja meg. Ha ez az értelmezés helyes, akkor ez javít a mostani helyzeten, mert eddig a fizetéskiegészítések némileg a levegőben lógtak, s van olyan iskolánk, melynek szerződése van, s tanárai mégsem kapnak fizetéskiegészítést, illetve a többié kéből vonják le a nekik járó részt, s van olyan, melynek nincs szerződése, s tanárai mégis részesülnek fizetéskiegészítésben. A 9. § 3. a helyettestanári szolgálatot legalább két évben állapítja meg az eddig szokásba jött három esztendő helyett, de képesíti
