Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Kun Sándor: Tanárkari közszellem a református középiskolákban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 135 és kivédő igazgató természetesen a testület részéről munkájában nem gáncsolással, hanem megértéssel és megbecsüléssel találkozik. Arra a kérdésre vonatkozólag, hogy maguk a tanárok az igazgatót a tanítás módszereinek javítására, a jó egyetértés megteremtésére irányuló munkájában miként támogatják, a beküldött válaszok kiemelik, hogy mindent megtesznek, amit az igazgató az intézet előhaladása és felvirágoztatása érdekében tőlük megkíván. Az egységes közszellem kialakulását munkáló tanárnak az ideális céloktól vezetett igazgató rendelkezéseit köszönettel és jó lélekkel kell fogadnia s azokban nem szabad önkényt látnia. Aki a tanári hivatás betöltésében nem robotszerü kötelességteljesítést lát, hanem belső kényszer hatása alatt végzi a nemzetmentés és építés szent munkáját, az nem vár biztatást és ösztökélést, hanem megértéssel karolja fel az igazgató kezdeményezéseit és készséggel törekszik megvalósítani az általa felvetett eszméket. Ha mégis valamelyik tanár zokonvenné valamely eljárásának felülről jövő megbírálását, a többinek kötelessége az érdekelt kartársat meggyőzni az igazgató figyelmeztetésének jogosultságáról. így az igazgató eljárása az iskola közérdekének szemszögébe helyeződik, az intézet nagy érdekeit és jó hírnevét pedig közös akarattal mindnyájunknak szem előtt kell tartanunk. Minden válaszoló testület a legkeményebben elítéli a klikkrendszert, a tanári kar részéről jövő önálló akciókat, mert ezek teljesen idegenek a református iskolák szellemétől. Erre nincs szükség minálunk, hiszen egymásra vagyunk utalva, együtt élünk, közösen, közös cél érdekében munkálkodunk, össze kell tartanunk jóban, rosszban, megbecsülnünk egymást iskolán kívül és belül, védenünk egymás és a köz érdekeit, egyőnk sem igényelhet magának különleges elbánást, megkülönböztetést a másik rovására. Barátságos beszélgetéseink tárgya sem lehet egymás gyengéinek hátmegetti fejtegetése, hanem az egymás gondját-baját megértő megbecsülés. Rendkívül megkönnyíti a tanári kar az igazgatónak békességet teremtő és őrző törekvését, ha minden tagja átérzi azt, hogy békesség nélkül nincsen egészséges testületi szellem, és hogy csak akkor lesz eredményes és kellemes a különben önemésztő tanári munka, ha az iskolában bizalomtól, szeretettől és megbecsüléstől áthatott munkatársak dolgoznak együtt. Be kell látnunk azt, hogy a tanárnak jobb, megértőbb, igazabb barátja nem lehet, mint saját kollégája ; annak társaságában érezheti magát legjobban még az iskolán kívül is, mert annak gondolatai rokonok, céljai, érdekei pedig közösek az, övéivel. A nem tanárok részéről kapott kisebb-nagyobb inzultusok és mellőzések eléggé bizonyítják, hogy az ügyvédnek, orvosnak, gazdálkodónak és egyéb más foglalkozású egyénnek nem fontos a tanár személye, a tanár érdeke. Meggyőződésünkké kell válni, hogy egymásra vagyunk utalva, s hogy összetartásunk, egységes fellépésünk, egyhangú véleményünk egyénenkint is növeli súlyunkat. Ha valami nézeteltérés merülne fel két kolléga között, akkor a
