Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Kun Sándor: Tanárkari közszellem a református középiskolákban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 133 Igen jótékony hatással van a kollegiális viszony kialakulására, ha az igazgató mennél többet időzik tanárai társaságában. Sok intézetben naponként legalább két óraközi szünetet a tanári szobában tölt, ahol szívesen résztvesz a mindennapi eseményekről, aktuális pedagógiai kérdésekről folyó kedélyes és komoly hangú beszélgetésben. Az igazgatótól is sűrűn látogatott tanári szoba meghitt légköre még a szertárakba félrevonuló tanárokat is be-becsalogatja néhány tízpercre egy kis könnyed baráti eszmecserére. Sokszor az igazgató jelenlétében önként előadódó természetes módszeres értekezletek keletkeznek. E közvetlen hangú megbeszéléseken felvetődnek újabb művek, tudományos, didaktikai, módszertani cikkek, tanári gyűléseken, egyéb összejöveteleken történt események, egyes tanároknak más intézetekben tett látogatásai, s a barátságos megvitatások a vélemények és eljárások formálódását és tisztulását segítik elő, a fiatalabbaknak pedig útmutatásul is szolgálnak. Mily fontos pedagógiai érdek fűződik ahhoz, hogy az ilyen koturnus és hivatali póz nélküli kedélyes eszmecseréken lehetőleg az igazgató is ott legyen ! Hiszen mire bizonyos dolgok formális gyűlés elé kerülnek, tulajdonképpen már le is vannak tárgyalva, s a többség véleményének az ismerete megkönnyíti az igazgató helyzetét is. Eredményesen ápolja az igazgató a kartársias érzést akkor is, ha az iskolai munkából (előadások tartása, órabemutató, szülői értekezlet, helyettesítés) jó példát mutatva, ő maga is kiveszi részét, és ha ilyen munkák elvállalására úgy kéri fel tanártársait és nem parancsszóval rendelkezik velük. Továbbá akkor is, ha nem kimért hivatalossággal érintkezik a tanári kar tagjaival, hanem előzékenyen mindig rendelkezésükre áll, készséggel adva felvilágosítást, útbaigazítást, és lehetőség szerint teljesíti a vele közölt kívánságokat. A vezetés, ellenőrzés és kollégiálitás összeegyeztetése kétségkívül nehéz feladatot ró az igazgatóra. De lényegesen könnyebb lesz a helyzete, ha sikerül az egészséges, jóhiszemű kritika jogosultságát a tanári kar közfelfogásává tenni annak szigorú hangoztatásával és megtartásával, hogy az oktatási és. személyi kérdések tárgyalásánál semmiféle korholó, támadó, személyeskedő szándéknak nem szabad érvényesülni, és ilyen értelmezésre okot sem szabad szolgáltatni, sem feltételezni. Tisztán az intézet tekintélyének, színvonalának emelése, az egyéni fogyatkozások jóakaraté kiküszöbölése a szóvátétel célja, erre tekintettel senkinek sem szabad megharagudnia. Éppen ezért az igazgató óralátogatásai után óvatosan, kíméletesen, mindig négy- szemközt mutasson rá a tapasztalt hiányokra, fogyatékosságokra, pedagógiai észrevételeit jóindulatú tanács alakjában tegye meg, hogy a tanár önérzetét meg ne sértse, önbizalmától meg ne fossza. I)e ugyanakkor ne hallgassa el a jogosan kijáró elismerést, dicséretet sem, mert ez a későbbi munkakedvet és ambíciót hozza meg. Az egyetértésre és békességre törekvő igazgató a felettes hatóságokkal szemben is nem a tanárok hibájának, hanem értékeinek a feltárását tartja egyik fő kötelességének, a hibákat inkább megértő
