Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Kun Sándor: Tanárkari közszellem a református középiskolákban
130 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE hiányzik a tagokból a hivatásnak és az ifjúságnak odaadó szeretete, ha nincs meg az egyházias, vallásos érzület, s ha a nemzeti érzés tüze nem lángol minden egyes tagnak a lelkében? A felelet csak tagadó lehet, s tényleg az összes iskola válasza teljes egyöntetűséggel hangsúlyozza, hogy az imént említett igazi nevelői értékeket megkövetelő egészséges közszellemnek és ennek kialakulásához feltétlenül szükséges kollégiális együttérzésnek minden eszközzel való megteremtése valamennyi tanintézetünk igazgatójának és tanári karának elsőrangú feladata és fontos kötelessége. A közszellemnek, az együttérzés összhangjának kialakulása és ápolása a legnagyobb mértékben az iskola igazgatójának egyéniségétől függ. Ezért az igazgató egyéniségében kimagasló személyi tulajdonságoknak kell egyesülniök. Nagy és sokoldalú műveltségnek, az iskolai tanítási anyag és módszer beható ismeretének minden tárgy körében, gyakorlati érzéknek, gyors és világos ítélő erőnek, meleg, mindent átértő és megérző szívnek, úgyhogy ezekkel az ismereti és lelki tulajdonságokkal állandóan előtte járjon kartársainak. Az értelmi műveltséget azonban felül kell múlni benne a szívműveltségnek, amellyel megmond ugyan mindent, amit szükségesnek lát az iskola minden irányú rendjét illetőleg, de csak finom tapintattal. Jóságos szeretet, a legteljesebb pártatlanság és igazságosság, becsületes kálvinista egyenesség, határozottság, jóindulattal párosult szigorúság legyen legfőbb erénye. Egy iskola vezetésének nehéz és nemes tisztét végző igazgatónak, kiváltképpen református intézetekben, hol a primus inter pares elv uralkodik, sohasem szabad a hatalomnak és uralkodásnak még a látszatát sem éreztetnie. Az ú. n. presztízst, ha vezetésre termett, egyénisége fogja megszerezni számára. A jó igazgató vezetői tisztét nem az erős kéz zsarnoki gyakorlásában, hanem a több munkában, a nagyobb felelősségben, az éberebb őrködésben, általában a teljesebb önfeláldozásban és szolgálattételben találja és keresi, mélyen átérezve az írás fennkölt szavait : Aki közületek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. A primus inter pares elvét ne rangra és uralkodási hajlandóságra vonatkoztassa, hanem a fokozottabb munkateljesítményekre. Az igazgató ne felejtse el, hogy azok sorából emelkedett ki, akikkel már régebben együtt működött, s akikkel igazgatóvá létele előtt baráti jó viszonyban állott. Kartársai előtte tehát nem lehetnek hivatalbeli alantosok, hanem a közös cél érdekében dolgozó munkatársak, valósággal testvérek. Igen, ez a testvéri viszony legyen a legfőbb választó az állami és a kálvinista rendszer között. Az igazgatói iroda és a tanári szoba között nem húzódhatik kinai fal, rideg, főnöki hangulat sohasem áradhat az igazgatói iroda felől, sem lakosztályából. Szeretet, bizalom, megértés vezesse minden ténykedésében. Együtt éljen, érezzen, gondolkodjék kollégáival, kivált ezekben a válságos ídőkbén. Biztassa, bátorítsa őket, Öntsön beléjük életerőt nehéz munkájuk jókedvű végzésére. A református középiskolák önkormányzati szervezete kellemes
