Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Kun Sándor: Tanárkari közszellem a református középiskolákban
PROTESTÁNS TAN ('EY I SZEMLE 129 Tanárkari közszellem a református középiskolákban. A folyó évi január hónak első felében a következő körlevelet voltam bátor megküldeni református középiskoláink igazgatóságaihoz : „A Protestáns Tanügyi Szemle hasábjain szeretnék egy összefoglaló képet rajzolni arról a közérdekű, egyetemes tanári szempontból is igen fontos kérdésről, hogy a református középiskolák igazgatói a maguk hatáskörében milyen eszközökkel és eljárásokkal segítik elő tanárkarukban az egységes közszellem és az egyöntetű oktató- és nevelő munkához feltétlenül szükséges baráti, szívélyes viszony kialakulását. De hasonlóan fontos kérdés az is, hogy maguk a tanárok hogyan támogatják az igazgatót ennek a pedagógiai szempontból nagyon kívánatos harmóniának megteremtésére irányuló nemes törekvésében. Ez értekezéshez szükséges adatgyűjtés céljából mély tisztelettel és meleg kartársi szeretettel azzal az alázatos kéréssel fordulok az igen tisztelt Igazgató úrhoz, hogy 1. szíveskedjék tudósítani engem azokról az eszközökről, módokról, eljárásokról, ténykedésekről, melyeket a fent jelzett cél érdekében alkalmazni méltóztatik ; 2. kegyeskedjék a tantestületben egy tanár urat felkérni arra, hogy ő viszont arról legyen szíves engem tájékoztatni, hogy maguk a tanárok hogyan sietnek e tekintetben az igazgató segítségére“. Huszonöt középfokú református tanintézetet kértem fel adatközlésre s boldog örömmel nyugtázhatom, hogy február 1-ig tizenöt iskola juttatta el hozzám szíves, értékes válaszát. Szabad legyen ezen a helyen mélységes hálával megköszönnöm a kérésemet oly kegyesen meghallgató igazgató és tanár uraknak, hogy a felvetett kérdést őszinte szeretettel karolták fel, és lehetővé tették, hogy ez a cikk a tőlük kapott adatokra támaszkodva a köznek szolgálás igényével és céljával megjelenhessék. Talán egy kissé különös és kényes ennek a kérdésnek a felszínre hozatala, de a beérkezett válaszok megerősítettek abban az érzésemben, hogy a Prot. Tanügyi Szemlének igenis megvan minden oka ahhoz, hogy a mai idők nyugtalan és vészterhes levegőjében a békesség és összetartás gondolatát vesse fel, és erről szólaltassa meg az egyes intézeteket. Hiszen nem mindegy az, hogy az annyi ellentétes világnézet ádáz harcának kellős közepében felnövekedő mai tanuló ifjúságot milyen összetételű, felfogású és szellemű tanári kar tanítja és neveli. Eredményes lehet-e a tanári testület működése, ha rossz a közszelleme, ha nincs benne összetartás, egy cél felé törekvés, ha
