Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Dr. Horváth Károly: Módszeresen taníthatunk-e minden órán?
PR O T !■: S T. i .V S T A N L ÍGY 1 SZE A IL E 111 a másikra 3, 4 módszeres óra lebonyolítására el sem lehet készülni, de nem is kell, mert minden órán annyi új ismeretet nem közölhetünk. Néha megállunk, hogy meg is emésszük az ismereteket, különben tanulóink roskadoznak majd az ismeretek súlya alatt s lelkün- ben zűrzavar keletkezik. Ajánlatos a módszeres órákat gyakran olyan órákkal váltogatni, melyek kizáróan az ismeretek alkalmazását és begyakorlását szolgálják. A módszeres beosztások tehát csak az utat mutatják, amelyen haladni kell, csak a kereteket adják meg, melyeket élettel, színnel, egyéni értékkel a tanár személyisége tölt ki. A módszer az Isten adta elhivatott tanári tehetségnek segítségére van, de üres formalizmussá válik a sivár lelkű kontár kezei között. Ismerni kell a jó munkához a lélektan törvényeit, mert különbség van a gyermek és a felnőtt lelki élete között nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is. Igaz, hogy a perceptió fejlődése például lezárul már a kis gyermekkorban. Binet kimutatta, hogy a 8 éves kor után az emlékezet már alig feljődik. Ellenben nagy különbségek vannak abban, hogy az egyes tevékenységek hogyan működnek. És ha más a gyermek lelki élete pszichológiai szempontból, másnak kell lennie a logikájának is. Mindebből az következik, hogy a gyermekek tanításához követendő módszert nem szabad csak a felnőttek lelki működésére és gondolkodásának módjára építeni, hanem az ismeretközlésnek egy oly módjára van szükség, mely a gyermeki lélekhez is alkalmazkodik. Tehát csak akkor látunk majd teljesen tisztán, ha a didaktikai módszert összevetjük a gyermektanulmány eddigi eredményeivel. Ne csodálkozzunk ezeken a próbálgatásokon, hiszen a módszerek terén lassú az átalakulás. A régi idők íanulóiskolája csak lassan vált nevelőiskolává, hogy azt pár év múlva kövesse a munkaiskola. Az amerikai John Dewey-nek köszönhető a munka bevezetése az iskolába. A német Kerschensteiner Dewey eszméit fejlesztette odább. Ma már minden tanári ténykedésnek a gyermek cselekvési ösztönére kell támaszkodnia és abban is kell végződnie. Lay szerint a kéz a munkával beszél, írással a gondolatot állandósítja, rajzol, fest, formál, stb... Azonkívül a kéz munkájának lélektani jelentősége van, amennyiben gyakorolja, erősíti a figyelmet, a megfigyelés pontosságára nevel, elősegíti a képzetek tisztulási folyamatát, kimélyíti az emlékezetet, az akarat megfeszítésére kényszerít. Az élénkség lebilincselő erejével hat és az emlékezetet megragadja pl. az a földrajzóra, de az olyan olvasmánytárgyalás is, amely anyagát rajzzal kiséri és ha lehet agyagból, homokból vagy plasztilinbái formába öntni. A földrajz és a természetrajz nem nélkülözheti a kéz tevékenységét. De a történelemmel is csak akkor érhetünk el igazi művelő hatást, ha tanítását kultúrtörténeti vázlatok és modellek szemléltetésével, de még inkább azok kidolgozásával támogatjuk. Ez az igazi cselekvő oklatás, ahol a kézimunka nem cél, csupán alkotó tevékenység. Nem a kézimunka intézményes megvalósítása,
