Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Dr. Horváth Károly: Módszeresen taníthatunk-e minden órán?
112 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE nem is a műhelyoktatás bevezetése, de nem is a cselekvő oktatás teszi a munkaiskola fogalmának lényeges jegyét, hanem a tanulók öntevékenysége. A tanár igazi művészetének titka éppen abban rejlik, hogy a növendék aktivitását egyéniségének lendítő erejével működésbe hozza és állandóan ébren tartja, önmaga azonban pasz- szívumban marad. Az ismeretszerzés egyetemes törvényei ugyanis megkívánják, hogy a tanulók önmunkásságukból merítsék ismereteiket. A munkáltató iskolának ez a típusa az öntevékenység iskolája. A munkáltató iskola jellegét tehát nem a kézimunka bevezetésében, vagy az iskolai műhelyek létesítésében, de nem is a cselekvő oktatás következetes alkalmazásában kell keresnünk, mert azok a munkaiskola fogalmának nem lényeges jegyei, hanem alkotó tanulásban, vagyis a tanuló öntevékeny munkájában az ismeretek megszerzése közben és az iskolai életben egyaránt. Furcsán hangzik, de úgy van, hogy az az iskola, melyben kézimunkatanítás folyik, még ezért nem munkáltató iskola mindig. Az öntevékenység iskolája tehát az oktatás belső átalakítását jelenti, mely minden munkáját a tanulók öntevékenységére építi föl és ahol a kézimunka csak kiegészítő szerepet játszik. A munkáltató iskola kapujára ez van írva : mindig és mindenütt a tanuló öntevékenységéből fakadó szellemi munka. 6STAz öntevékenységben is vannak azonban bizonyos árnyalati különbségek. A kérdve kifejtő oktatás, melyet nálunk széltében- hosszában használnak általában, s amelynél a tanulónak voltaképpen csak azt kell kifejteni, amit a tanár már jó előre több-kevesebb gonddal és művészettel ügyesen becsomagol, nem ébreszt fejlettebb ön- tevékenységet még akkor sem, ha az oktatás eredményét szóbelileg vagy írásbeli feladatban össze is foglalja. Jóval több az, amikor a tanuló öntevékenysége bizonyos önálló cselekvésben jut kifejezésre. A tevékenység legmagasabb formája azonban megköveteli, hogy a cselekvő maga érezzen indítékot a cselekvésre, vagyis maga dolgozzék. Az öntevékenység iskolájában a munkaközösség a tanárt és tanítványt egészen közel hozza egymáshoz, közöttük barátságos viszonyt teremt és érintkezés közben kicsendül hangjukból az egymás iránti szeretet melegsége. A tanárnak az ilyen iskolában uralkodnia kell az anyagon, szinte tudósnak kell lennie, annyira otthon kell lennie a saját tárgyában. De azután a tanításban is művésznek kell lennie, erre pedig csakis a módszeres eljárások képesítenek. A módszernek tehát a vérünkben kell lennie az anyaggal együtt, mindig tudnunk kell, mit, mikor tanítunk, mint vezetjük, irányítjuk növendékeinket. így a holt betűk életre kelnek, a módszer megelevenedik, nem a betűk szerinti módszer, hanem a gyermek lelki adottságai szerint tanítunk, mégpedig sikeresen és örömmel, tanárnak tanítványnak egyaránt. Budapest. Dr. Horváth Károly.
