Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Dr. Horváth Károly: Módszeresen taníthatunk-e minden órán?
110 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Eredmény: szemléletek, képzetek; c) gondolkodás: szétbontás, összehasonlítás, összetevés, meghatározás. Eredmény : fogalom, szabály, törvény ; d) összefoglalás : a nyert fogalmaknak szavakba öntése ; e) rendszerezés : megjelölése annak, hogy a nyert ismeretnek mi a sorrendje az ugyanazon tárgyból már megszerzett ismeretek között. III. Megerősítés : a) alkalmazás: a nyert ismeretnek a fölismerése, tények keresése és szerkesztése ; b) begyakorlás: az ismeretnek a tanulás sorrendjében való ismertetése ; szó vagy írásbeli rajzos szerkesztési ; stb. gyakorlatok kijelölése. Ma a munkáltató iskola így csoportosítja az óra anyagát : 1. leíró; 2. fogalomalkoíó ; 3. törvény megállapító; 4. alkalmazó feladatok. Ha jól belemerülünk a kérdés vizsgálatába, azt látjuk, hogy ez a négy fokozat is csak azt fejezi ki, mint a régi három. Más kérdés, meg tudjuk-e ezt minden órán tartani? ! Csak ilyen beosztás szerint szabad-e tanítanunk? ! Ez-e az igazi módszer, vagy ezek csak külső támasztékok, amelyek irányítanak, de betű szerint való megtartásuk nem kívánatos? ! stb. stb. Az biztos, aki valami beosztás, rendszer stb. szerint tanít, az feltétlenül jobban cselekszik, mint akit semmi sem irányít, hanem véletlenre, pillanatnyi invenciójára bízza a dolgát. Aki módszeresen tanít, azt az anyag és annak átszármaztatási, közlési módja lagalább gondolatban, állandóan foglalkoztatja. Kétségtelen, hogy a módszeres tanítás nagy terhet ró a tanárra, kivált kezdetben. De a kezdet mindig és mindenütt nehéz. Ma is megeshetik, hogy az ilyen beosztás szerint való tanításaink eleinte balul ütnek ki, de ha egyszer a módszert hatalmunkba kerítettük, ha már nem a forma irányít bennünket, hanem mi alakítjuk a formát, akkor már szabadon és gyorsan fogunk morogni a szokásos keretek között. Ha módszeresen tanítunk, megkönnyítjiik a saját munkánkat, mert bizonyos rendet viszünk tanításunkba. így megtanulunk élni az idővel, kellően be tudjuk osztani az anyagot. Talán még ennél is fontosabb a rend jótékony erkölcsi hatása, mely tanárra, tanulóra egyaránt kiterjed. A tanulók túlterhelésének nem a tanterv a legfőbb oka, hanem a tanár módszertelen tanítása. Módszeres tanítással a tanulót rendszeres és szigorú gondolkodáshoz szoktatjuk, ami a tanuló aktivitását is biztosítja. A módszeres tanítás révén ugyanis a tanuló nemcsak tapasztalta, hogyan lehet biztos tudást és egységes világképet szerezni, hanem a tapasztalás folytán szokássá is vált benne, hogy hasonló módon járjon el, amint azt a tanártól látta, akkor is, amikor oktatója már nincs is mellette. De soha módszeres pedagógus nem követelte a formális fokozatok, módszeres beosztások minduntalan való folytonos alkalmazását, hiszen az mesterkéltség lenne csak. Ahol nincs szükség előkészítésre, minek ott az időt pocsékolni. Minden tanítási órán tehát módszeres tanítást végezni —- az elterjedt fokozatok, beosztások szerint — nem lehet. Egyik napról
