Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: Egy miniszteri rendelet
PROTEST.\ SS TAN ÜG VI SZEMLE mégis visszautasított olyan törekvéseket, melyek nyomán a lap egyes személyek magánirodalmát szolgálta volna. Ezzel nagy hálára tette magát érdemessé. A lapszemlében is sokszor jelent meg az ő színes tolla, s könyvismertetésekben nem kevésbbé tevékenykedett. Mint cikkíró szerényen háttérben maradt, de megtörtént, pl. a nyári két lapszámban, hogy hirtelen kellett a lapot összeállítania ; akkor elővette írásait és azokkal is színvonalon tudta tartani a Szemlét. S ha most örömmel kell őt debreceni lelkésszé választásakor üdvözölnünk, bizony fájdalmas a Szemle olvasóira nézve az, hogy ilyen szerkesztőt kellett a lapnak elvesztenie ; s még nagyobb az én szomorúságom, ki vele szerencsés lehettem együttműködni. Mi megmutattuk, hogyan kell testvéri együttműködésben szolgálni egy közös protestáns ügyet. Mert csak a legeliogulatlanabb szem nem vette észre a teljes harmóniát a két testvéregyesület munkásai között ; senkisem kereste a számarányt, ezt a ma felvetett igazságtalan szempontot : mindig szóhoz jutott a lapban az, kinek volt mondanivalója, akár református, akár evangélikus volt, nem nézte a két szerkesztő, hogy a cikkek többsége esetleg egyik felekezeté lesz. Szerény munkáját siker koronázta, s jellemző igazi lelkészi lel- kületére, milyen szerény hírecskében tűnt el a lap éléről. Mi azonban nem mehetünk el a hír mellett anélkül, hogy a Szemle összes munkatársai, olvasói s legelsősorban a szerkesztésben munkálkodók nevében mély hálánkat ki ne fejezzük. Nagy örömmel kell itt megemlítenem azt, hogy új díszes állásában sem fogja leikéhez közel álló lapunkat elhagyni, s így csak nyert a Szemle, mert a lelkészek között is olyan támogatója és megértő barátja lesz, mint ő. Bár minél többször találkoznánk lapunk hasábjain nevével ! Dr. Böhm Dezső. Egy miniszteri rendelet. Az európai nemzetek, s köztük a magyar nép mai állapota — kevés kivétellel - anyagilag súlyos, sok részben válságos. A bajok sorában, amelyek aláásták az egyes országok nyugalmát, békés és rendes életfolyamatát, ott szerepel mint egyik legfőbb betegség : a munkanélküliség. Ez így van, sajnos, nálunk is. Mezőgazdaságban, iparban és kereskedelemben, és a szellemi foglalkozás terén is nagyon sok a munkát hiába kereső és váró egyén, akik épen ezért ki vannak téve a legkeservesebb szenvedéseknek, és szabad prédái a kísértő kétségbeesésnek. Minden olyan intézkedés ennélfogva, amely ezen a szörnyű munkanélküliségen törekszik enyhíteni, elismerésre tarthat számot, és jogosan kívánja meg a maga számára a társadalomnak a támogatását. Ebből a szögpontból nézzük mi is a kultuszkormány most kiadott rendeletét, mely eltiltja a középiskolai tanárokat a magánórák adhatásától és a saját intézetében is a rendkívüli tárgyak tanít-
