Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - S. Szabó József: Félszázados egységes iskolai szervezet, tanterv és rendtartás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 96 tantervkészítőkre is. De főként az európaszerte fölébredt és munkához látott reform-korszellemnek tulajdonítható az a nyugtalan, lázas újítási vágy, mely a református iskolákat elragadta. Az 1791. évi XXVI. tcikkben nyilatkozó s rég nélkülözött szabadság méginkább előmozdította a református tanügynek széles körben való és gyors fejlesztését. Egymásután készítették mindenfelé az új tanterveket oly mohó sietséggel, hogy pl. a debreceni kollégium tanterve 1791-től 1820-ig hétféle módosításon ment keresztül. Ez egyszersmind annak a nagy küzdelemnek is fokmérője, mely akkor a humanismus és realismus között folyt. Új helyzet állott elő a pápai főiskola fölemelkedésével és azzal, hogy az egyházkerületek vonták jog- és hatáskörükbe a nevelés- és oktatásügyet. A kerületek aztán külön készíttettek főiskoláikra s azokon át gimnáziumaikra tanterveket. Ezzel a debreceni és pataki főiskolák kizárólagos országos hatása megszűnt s kerületek szerint tagozódtak a református iskolák. A dunáninneni (később dunamelléki) egyházkerület még egyideig ragaszkodott Debrecenhez, de amikor Kecskeméten főiskola létesült, a duna-tiszaközi iskolák is lassanként eltávolodtak a debreceni főiskolától. A kerületi felügyelet és kormányzás már az egy kerületbe eső tanintézetek szorosabb szervezeti egységét munkálta. Az a harmonizáló szellem, mely az 1791-i budai (ref.) és pesti (ev.) zsinatokat áthatotta s hosszabb ideig fennállott a két prot. egyház között, a prot. tanügyet is egységessé óhajtotta tenni. A két egyház mixta deputatiója 1804-ben közös Studiorum Planumot tervezett, hogy „amennyire lehet a prot. iskolákban a tanításra és tanulni valókra nézve uniformitast hozzon be és hogy a tanulók egyik iskolából a másikba kár nélkül átmehessenek.“ Ez a szélesvonalú, országos egységre törekvés azonban a református egyház kebelén belől is csak nyolcvan évvel később valósult meg. A Ratio Educationis után alkotott számos református tanterv közül fölemlítjük itt azokat, melyek az egyházkerületekben nagyobb érvényre és jelentőségre jutottak. A debreceni főiskola részére 1782- ben a kerület elkészíttette az első rendszeres tantervet, az Ordo Studiorumot s elrendelte az ahhoz való szigorú alkalmazkodást, mely azonban a tanárkar ellenállása miatt csak tíz év múlva következett be. A harc itt az egyházkerület és a tanárkar között nem pusztán a tanterv körül folyt, hanem sokkal inkább a kerületi beavatkozás, a kerületnek a főiskolára kiterjesztendő joghatósága fölött. Természetesen, a hatalmasabb egyházkerület maradt győztes, s 1806-ban újabb tantervet dolgoztatott ki, a Ratio Institutionist (Álmosdi Tanterv), mely a hazai közoktatásügy történetében is jelentőségre tett szert. Ezt 1820-ban s azután is több ízben módosították. A következő évtizedekben egymást érték a külön tantervi munkálatok, melyek azonban csak papíron maradtak, mint érdekes jelenségei azon kor forrongó tanügyi állapotainak. A latin nyelvű, human-tanításhoz sokáig ragaszkodó s tanterveiben is ezt érvényesítő Debrecennel és tiszántúli egyházkerülettel
