Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - S. Szabó József: Félszázados egységes iskolai szervezet, tanterv és rendtartás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 1)7 szemben Sárospatak és a tiszáninneni egyházkerület a nemzeti nyelvű és reális irányú tanítást képviselték. Ebben a szellemben készült az 1796-i, de méginkább az 1810-i sárospataki tanterv, melyről Kornis Gyula ezt mondja : „A XIX. század első felében a magyar középiskolák legsikerültebb s legmodernebb tanterve, melyben a nemzeti érdek, a tárgyak humanisztikus és realisztikus érzéke a legszebb összhangban egyesül“ (A magyar művelődés eszményei). A tanterv azonban itt is a humán- és reálirány küzdelmei szerint idők folytán sokat változott és sok ingadozásnak volt alávetve. A dunáninneni (dunamelléki) kerület 1800-ban adta ki a Modus Docená'il s 1828-ban a Tanítás Methodusát, alkalmaztatva a debreceni református kollégiumban fennálló tanítás módjához. Úgy ezek, mint a dunántúli egyházkerületnek 1815-ben kiadott tanterve : „az alsóbb és felsőbb oskolákban taníttatandó tudományoknak és tanításbeli módnak rendje“, valamint ennek 1819-ben történt átdolgozása, a Norma Studiorum a humanisztikus tanítás alapján állanak. De idők folytán mindkét kerületben szintén újabb-újabb változatos tantervek készültek. Erdélyben a nagyenyedi Norma Discendi (1820) jutott nagyobb tekintélyre, melyet 1847-ben az egyházi főtanács által megállapított „gymnasiumi rendszer“ követett. Az Organisations-Entwurf újabb tantervek készítésére kényszerítette a református iskolákat. A magyar modern gimnáziumnak és középiskolai rendtartásnak alapjai ebben a magas színvonalú pedagógiai munkálatban vannak letéve. Hatása alól a reformátusok sem tudták magukat kivonni. Az egyház közös (országos) tanügyi választmánya, melyet az absolut-kor nyomása hozott létre, az egyház és a nemzeti művelődés érdekeinek megfelelő, egységes gimn. tanterv készítésével bízta meg a debreceni tanárkart, melyet 1860-ban Pesten országos tanári értekezlet elé terjesztettek. Ott azonban olyan nagymértékben elágazó vélemények jutottak kifejezésre, melyek magukban hordozták az értekezletnek és munkálatának kudarcát. Nem járt nagyobb sikerrel az 1861. évi erdőbényei értekezlet sem, mely, ha már az országos egyöntetű szervezés meghiúsult, legalább a debreceni és pataki főiskolát, végeredményében a két tiszai egyház- kerület közép- és főiskoláit kívánta közös elvek alapján rendezni, így tovább tartott az elkülönzés, a tanügyi kuszáltság, a szervezeti és tantervi tarkaság. Eközben az Organisations Entwurfot is módosította 1861-ben az absolut-kormány, a kiegyezés után pedig Pauler Tivadar 1871-ben bocsátotta ki annak a magyar viszonyokhoz mért átdolgozását, míg végre 1879-ben Trefoil Ágost elkészíttette módszeres utasításokkal együtt az első egységes magyar állami tantervet, melyet 1883-ban a középiskolai törvénynek megfelelően módosított. Ily előzmények után jött létre a református egyetemes konvent egységes tanügyi szervezete és tanterve. Létrejött pedig nemcsak az ingadozó, zilált közoktatásügyi állapotokból folyó közóhajtásként, hanem, mint az 1881—2-i debreceni zsinaton Erdély egyesülésével
