Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - Horváth Károly: Rajzoljunk-e a természetrajz órákon?
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 97 Rajzoljunk-e a természetrajz órákon? Amikor a természettudományok terén is megindultak a pedagógiai reformtörekvések, akkor kezdtek rájönni arra, hogy a természetrajz tanításánál végtelen sok hasznát vehetjük a rajznak, a rajzokkal való szemléltetésnek. Még mindig fel-félhangzik a panasz nemcsak nálunk, hanem külföldön is, hogy a szó, vele az elvont képzelődés uralkodik a tanításban. Igaz, mutatnak be élő tárgyakat is, de ezek a legtöbbször arra valók csak, hogy bőven leírják őket, amit azután a tanulók beemléznek, tehát fogalmakat gyűjtenek megfelelő szemlélet nélkül. Márpedig az így keletkezett fogalmakat Kant „üreseknek“ nevezi. Ez a hiba rávezette a szakköröket, hogy segítségül kell hívni a rajzot a természettudományos oktatásban. Két célja is van ennek : 1. ne szavakat tanuljanak a tanulók, hanem élő szemléletet nyerjenek ; 2. a tanulónak önálló szerepe legyen, ne pedig passzív.1 A történelemből vett ama tapasztalatból indultak ki, hogy a rajz a népeknek nemcsak művészi tevékenység, hanem eredeti kifejező eszköz. Már Goethe azt mondta : „írjunk keveset, rajzoljunk sokat.“ „A rajz is a kifejezés, a tudósítás eszköze, akárcsak a nyelv“. De más szempontból is érdemes foglalkozni a rajzzal. Már Pestalozzi hangoztatta : „A szemlélet és meglátás művészet, azt tanulni kell.“ Ilyen értelemben alapította meg ő a szemléltető tanítást. Utána indultak Fröbel és Herbart, de Rousseau és Salzmann is rámutattak a „látás“, „nézés“, szemlélet fontosságára. Ma már tudjuk, hogy a meglátás tanulása nehéz és a nevelésnél figyelembe kell vennünk. Ruskin szerint 100 ember közül csak egy tud gondolkozni ; látni azonban csak 1000 közül tud egy. Az összes természetbúvárok megerősítik Ruskin felfogását. Merkel1 2 a német természetrajz-tanárok boroszlói gyűlésén elpanaszolta, hogy a tanulók mennyire képtelenek valamit meglátni, jól megszemlélni és a látottakat elmondani, megrögzíteni. Optikailag látni és igazán (lelkileg) látni ; két különböző dolog. A szemléletet semmi sem támogatja jobban a rajzbeli tevékenységnél. Nem igazoljuk ezt bővebben, csak utalunk Meumann kísérleti pedagógiájára. Azt mondja Meumann :3 ,,. . .a rajz rákényszeríti a szemet és a figyelmet a színek, formák és a tapintási viszonyok pontos, fokozatos elemzésére, egyben a felfogás ellenőre, nem elégszik meg a röpke benyomásokkal... Az elemző nézés az appercepció szokott 1 Braun, Ottó dr. : Das Zeichnen im naturgeschichtlichen Unterricht. Teubner, Leipzig und Berlin. 1910. p. 2. (Sammlung naturwissenschaft. päd. Abhandlungen. Band III. Heit 2.) 2 Verhandlungen der Breslauer Naturforscher — Versammlung. S. 46. 3 Vorlesungen zur Einführung in die experimentelle Pädagogik. I. 126. p. 1927.
