Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - Horváth Károly: Rajzoljunk-e a természetrajz órákon?
98 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE folyamatától intenzitásban különbözik. így hát a rajzolás és szemlélés szükségképpen összetartoznak.“ Mikor Drezdában 1901-ben a ,,Kunsterziehungstag“-ot megrendezték, azon nemcsak pedagógusok, hanem művészek is megjelentek, hogy a rajznak az egyes természettudományi tárgyakba való bevitele mellett hitvallást tegyenek. Kifejtették, hogy minden tanárnak kell rajzolni tudni és minden tanulónak meg kell tanulnia a természetben őt körülvevő tárgyakat alakra és színre nézve önállóan megfigyelni és a megfigyelt dolgot, illetve a megfigyelés eredményét egyszerűen és tisztán visszaadni, vagy amint az egyik felszólaló hangoztatta : ,,A természetrajzi órákon többet kellene rajzolni.“ A vitában résztvevő művészek is hangoztatták, mint pl. Semper, hogy : ,,a mi iskoláink elnyomják az ember megfigyelő gondolkodását, ami pedig első feltétel a' művészet élvezéséhez.“ Hildebrand Adolf, a nagy kritikus szerint ,,az iskola elfojtja a művészi elképzelés tehetségét, ami pedig minden emberrel vele születik.“ Az elhunyt Ecker freiburgi orvosprofesszornak az a megjegyzése is elhangzott, hogy ,,a tanulók az iskolákból, de különösen a gimnáziumokból, nagyon kevés megfigyelőképességet hoznak magukkal, ami pedig ugyancsak szükséges a természet finomabb megfigyeléséhez.“ A mi tanításunk alapjában véve és igazságosan megítélve a gondolkozásban való kiképzésre irányul. Arra törekszik, hogy a fiatalság megtanuljon a konkrétból az absztraktra következtetni. Semmiesetre sem mulasztják el, amint az másként nem is lehetséges, hogy a benyomásokból jöjjön létre a képzelet munkája, ennek alapján alakuljanak ki a fogalmak, de, amint lehet, mindjárt félreteszik a szemlélet tárgyát és helyébe lép a szó, mint annak a bizonyos fogalomnak a megnevezése. Ezentúl már csak a szavak által jelzett fogalmak tágítják a teret, amelyen a szellem grammatikai és matematikai továbbfejlesztése lejátszódik. „Ez ellen, népszerűén szólva, fel lehet tenni azt a kérdést, hogy hátha az Isten az emberi elmét a természet uralásának jogával felruházta, akkor nem tartozik-e ehhez a joghoz az a képesség, hogy a természet jelenségeinek alakja fölött is uralkodva, azoknak képét, úgy, amint előttünk megjelenik, felismerje és azt emlékezőképességében megtartsa?“4 Más szóval kifejezve, ez a megfigyelés tehetsége, a meglátás és a látottak megtartása, amit nem szabad a harmonikus szellemművelésnél elhanyagolni. Az, hogy a megfigyelőképesség kifejlesztését a természettudományi oktatástól várjuk, már a dolog természetében rejlik, mivel egyik tárgy sem alkalmas annyira ennek kiváltására, mint a természetrajz. Ha a természettudományokat biológiai, ethológiai szempontokból akarjuk tanítani, ahhoz a jó megfigyelőképesség, az erős emlékezet 4 Wagner, E. : Über das Zeichnen im naturgeschichtlichen Unterricht Natur und Schuld. I. Band. I. u. II. Heft. Teubner. Leipzig und Berlin. 1902. p. 30.
