Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 2. szám - Budai Gergely: A református vallásoktatásról
42 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 1. A legfőbb egyházi hatóságok feladata az, hogy megalkossák a legjobb vallásoktatói tantervet; készíttessenek e tantervnek megfelelő tantervi utasítások és minden kívánalmat feltétlenül kielégítő vallásoktatási tankönyvek, továbbá e tankönyveket kiegészítő vezérkönyvek. Idetartozik a református szellemű diáklapok és diákirodalom megteremtése is. A hivatalos egyház feladata azután a vallásoktatók speciális és kellő nevelése, kiképzése, jogi helyzetük, szolgálati rendjük tisztázása, rendezése, megélhetésük tanári nívón való biztosítása, zavartalan munkájuk külső kereteinek megteremtése, fenntartása. Továbbá a vallásoktatásnak az egész országban való egységes nyilvántartása, irányítása, ellenőrzése. Cikkeket, sőt cikksorozatokat lehetne írni e kérdésnek részletekre tagolásával. Most röviden csak annyit, hogy a tantervét az egyetemes konvent megalkotta, éspedig jól; csak ott követett el hibát, amikor a középiskolák V. osztályába a nem keresztyén vallások történelmét írja elő tananyagul; mert ezt a tananyagot vagy jól tanítják, azaz szimpátiát keltenek a nem keresztyén vallások iránt, ami a református vallásoktatásnak nem célja, sem feladata; vagy nem jól tanítják — ami valószínű, — de úgy viszont nem érdemes tanítani. A jól elgondolt tantervbe nem is illik bele ez a tananyag s egyébként is haszontalan matéria, mert az V. osztályban az ó- és líjtestamen- tomi vallás volna helyénvaló tananyag, bőséges bibliaolvasással. Az elemi iskolai tanterv, jó utasítással kísérve, már különlenyomatban megjelent s remélhetőleg a középiskolai is mielőbb megjelenik. Vezérkönyv még nincs, de ha ír valaki, természetesen csak a (valószínűleg) nem változó tantervhez kell írnia és nem a (remélhetőleg) változó tankönyvekhez. Ami a vallástani kézikönyveket illeti, ezekkel már nagyon sokat nyűglődtünk. Még többet szenvedtünk miattuk mindnyájan : szülők, tanárok, diákok. A rossz hittankönyvek miatt szülők és tanulók tíz, meg tízezrei szenvednek naponként s szinte csodálom, hogy haragos érzelmeik el nem söprik a tankönyvírókat. De legyünk őszinték ! A világon a legnehezebb és egyúttal a legnagyobb jelentőségű dolog a jó tankönyv írása. Nem is volna szabad engedni, hogy ezt a nagy felelősséget egy ember (két revizorával együtt) hordozza. Csak olyan tankönyvet volna szabad kinyomatni, amelyet egy nagy bizottság minden tagja (előzetes áttanulmányozás után) együttesen is megtárgyal mondatról-mondatra és csak azon paragrafusok láthatnának napvilágot, melyeknek minden mondatát minden bizottsági tag helybenhagyta. A református diáklap és diákirodalom kialakulóban van. A vallástanári képesítés reformjával most foglalkozik a konvent s illő volna, bogy a református tanáraink és vallástanáraink döntőleg beleszóljanak ebbe a dologba. A vallásoktatás nyilvántartása lényegesen javult ; egységes irányítása, ellenőrzése, a vallásoktatók jogi helyzetének, szolgálati pragmatikájának biztosítása stb. még sok vele való foglalkozást és cikket kíván és meg is érdemel. A gyülekezetek, presbitériumok, egyházmegyék, egyházkerüle-
