Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 2. szám - Budai Gergely: A református vallásoktatásról
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 4t A református vallásoktatásról. A vallásoktatás kérdésével a református egyházban egy idő óta mind többen s mind behatóbban és tüzetesebben kezdenek foglalkozni. Nem is olyan régen, még főként a vallásoktatók (vallástanárok, vallástanító lelkészek) tartottak elég sűrűn gyűléseket, megbeszéléseket, megtárgyalván főképpen a maguk jogi helyzetét, anyagi gondjaikat, bajaikat. (Néha még a vallásoktatás elvi kérdéseit is.) Szinte úgy kezdett feltűnni a dolog, mintha a vallásoktatás kizárólag a vallásoktatókat érdekelné, mintha ez az ő magánügyük lenne, amelyért ők önköltségükön lelkesednek, buzgólkodnak s amely ügynek nem elsőrangú ügyként való kezelése miatt főként ők panaszkodnak, vádaskodnak, nem egyszer magukra zúdítván a beérkezettek, a megelégedettek feddőzködését. Mert a hirtelen megszaporodott vallásoktatói állásokra bizony csak segédlelkészek és fiatalemberek kerültek, minélfogva szinte észrevétlenül alakult ki az egyházi közfelfogás, hogy a „hitoktatóság“ valami nem egészen rendezett, „gyengejavadalmú segédlelkészi állapot“, melyből mielőbb gyülekezeti lelkészségbe jutni mégis csak ajánlatos. Ez a közfelfogás lassította és megnehezítette annak az egyedül helyes református felfogásnak a felismerését és érvényesítését, hogy a vallásoktatás nem a vallásoktató egyéni ambíciójának az ügye, hanem a Krisztus anya- szentegyházának életfunkciója, vagyis ahogy például az ember lélekzik, az egyház éppúgy végezi a vallásoktatást, az igehirdetést, az istentiszteletet, a szegények és betegek gondozását, mely öntevékenységek által az Egyház önmagát fenntartja, továbbplántálja. Űgyis mondhatnám, hogy a Krisztus Lelke által létrehívott Egyház e földön a Krisztus munkáját folytatja. így tehát a vallásoktatás az Egyháznak a többi funkcióival (az igehirdetéssel, istentisztelet gyakorlásával, szegények s betegek gondozásával) egyenlő rangú tevékenysége, amelyet éppúgy hivatalos megbízottaival végez, mint ama többi funkcióit. Eszerint a református vallásoktatás együttes, vagy közös munkája : 1. az Egyháznak (a gyülekezetnek, vagy presbitériumnak, az egyházmegyének, a kerületnek, a konventnek, a zsinatnak) ; 2. a vallásoktatónak (illetve a református iskolának); 3. a szülőknek és 4. a tanulóknak. í
