Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Megjegyzések
380 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE légkör“ jön létre. Ezzel függ össze, hogy az ember erőit a munkában nem foglalkoztathatván, a sportra veti magát s az igazi lelki erőket megveti. A szocializmus pártoskodó hajlamot fejleszt, az erkölcsi állandóságot elsorvasztja. A nőt szélesebb munkamezőre viszi ki, de helyzetének egyensúlyba jutását a gazdasági romlás ma még nem engedi meg. Ez a gazdasági helyzet az emberi akarat megrendülését is involálja : ,,az iskolák lassankint szinte beteggondozó intézményekké növik ki magukat, ahol a gyermek ellentálló erejének a ki- szimatolása'a feladat“. Korai züllés a gyermekkorban, önuralom hiánya a házaséletben s a teremtő akarat elkorcsosulása jellemző tünetek. Az új nevelés lényeges jegyei legyenek tehát az akarati tendencia, az iskolai egészségígy nagyobb gondozása, az ifjúság lekötésére alkalmas szellemi ideálok megteremtése (szociológia legyen külön tantárgy !) s a helyes öntevékenység felkeltése. Itt egyszersmindenkorra számolnunk kell azzal, hogy a gyermek az iskolában nem adhat folyékonyan elmondott szövegeket, mert ez csak a felnőttek utánzása, az ő tevékenységétől idegen. Az öntevékenység az erkölcsi nevelés terén is jelentkezik, önálló értékítéletek formálásában és gyakorlati erkölcsi tevékenységben. Végül keltsen az iskola a gyermek lelkében érdeklődést, mert ez az iskolántúli továbbhaladásának a záloga. A 7—8. sz.-ban Kornis Gyula Az ötvenéves középiskolai törvényt (1883 : XXX. te.) ismerteti, bírálja s megállapítja róla, hogy időtálló, közszükségletet kielégítő alkotás. Mitrovics Gyula ugyanott a pedagógia és pszichológia kapcsolatáról értekezik s ,,A neveléstudomány alapvonalai“ c. újabban megjelent művének alapvető tételeit fejti ki bővebben, alapos indokolásul pszichológiai alapon nyugvó pedagógiájának. Lux Gyula az idegennyelvi szótanulás nyelvlélektani vizsgálatában arra a megállapításra jut, hogy a szójegyzéktanulás a nyelvtanulás lélektani törvényeivel ellenkezik, hozzászoktatja a tanulókat üres szók tanulásához, megakadályozza a fogalom és az idegennyelvi hangkép társítását, a szóknak különálló létet tulajdonít, nem gondoskodik az új szók kellő gyakorlásáról és ismétléséről, a szóknak hangképéből indul ki és nem fogalmából. Ehelyett ajánlja a mondatjegyzékek tanítását. Cikkében bőven illusztrálja elveit, sok gondolatot ébreszt. S. B. MEGJEGYZÉSEK. Az iskola hírlapja. Szondy György kollégám a P. T. Sz. 1933. év november havi számában igen figyelemreméltó cikket közölt A napilap az iskolában címmel, amelyben élesen ellenzi, hogy az ifjúsági olvasótermekben napilapokat adjunk az ifjúság kezébe. Sőt még ezenfelül a tanárnak oda kell hatnia, hogy az iskolán kívül is megakadályozza a napilapok olvasását. Már régóta gondolkozom ezen a fontos dolgon s a legteljesebb mértékben csatlakozom a cikkíró felfogásához. Tegyük fel, hogy sikerül az ifjúságot teljesen elzárni a napilapoktól s tisztán csak az iskola és a szülői ház légkörében nőne fel. Nem kétlem, sőt állítom, hogy ez az ifjúság a legfényesebben állná meg a helyét az életben. Azonban valljuk meg őszintén, kissé megütődve néznénk arra az értelmesebb VI. vagy VII. osztályos tanulóra, aki nem hallott volna pl. Endresz és Bittai katasztrófájáról, a solymári bányaszerencsétlenségről, Németország kiválásáról a Népszövetségből, a japán-kínai háborúról stb. Már pedig ezek az említett események nemcsak éppen az életet ismertetik, hanem a legtöbbet be lehet állítani a nevelés szolgálatába. A cikkíró említi, hogy Gajda Béla budapesti igazgató próbálkozott ifjúsági hirlapokkal kiszorítani az ifjúság kezéből a napilapokat. Én a Gajda-féle lapokat nem ismerem, de azt gondolom én is, hogy ilyen lapokkal kellene kiküszöbölni a napilapok káros, mérgező hatását. Az alábbiakban azt próbálom kifejteni, hogy milyennek képzelem én' el az ilyen ifjúsági napilapot.
