Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Megjegyzések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 381 A lapnak éppen úgy, mint a többi napilapnak hetenként hatszor kellene megjelennie. Külsejében semmiben sem különböznék a többi napilapoktól, sőt a címe sem sejtetné, hogy az ifjúság számára készült. Az ára is minimális lenne, mint az elterjedt bulvár lapoknak. Ami most már a tartalmát illeti, elbeszélés, folytatásos regény, versek mellőzhetők lennének, ezeket másutt is megkapja a tanuló. A vezércikk témája bármi lehetne, csak belpolitika nem. Akármilyen kiváló pedagógus lenne is a belpolitikai tárgyú vezércikk írója, mivel politikai álláspontja van, nem tudna trágyilagosan méltatni valami belpolitikai eseményt. Szondii cikkében a következőket írja : „Minthogy ítéleteiben mindig pártszempontok vezetik, lehetetlen a sok közül (t. i. a hírlapok közül) a legjobbat kiválasztani s ezen nem segít az audiatur et altera pars elve sem.“ Ez olyan igazság, amelyet semmiféle módon nem lehet megingatni s éppen ezért lapunk politikai része tisztán csak a politikai események felsorolására szorítkoznék —: minden kommentár nélkül. Csak az államellenes politikai megmozdulásokat lehetne, sőt inkább kellene megfelelő módon bírálni. Sokkal nagyobb tért kapna a külpolitika s ezzel kapcsolatban a revízió ügye. Az oláhok s csehek magyarellenes kirohanásait részletesen tárgyalná. A Népszövetség tehetetlensége, önzése, szűklátóköre meggyőzné a tanulókat arra, hogy a jobb, boldogabb jövő megalapozásánál elsősorban magunkra kell számítanunk. Nagy nevelő hatást lehetne elérni az egyes kisebb-nagyobb szerencsétlenségek megfelelő leírásában. A megfelelő leírás alatt azt értem, hogy nem a borzalmas részleteket kellene kiélezni, hanem annak a tisztázására kell fektetni a fősúlyt, hogy mi okozta a szerencsétlenséget s hogy lehetett volna elkerülni. Hogy egy ilyen borzalmas katasztrófa előfordulása milyen hatással van a gyermekre, azt nem régen saját fiamon tapasztaltam. A nyár folyamán egyik napilapban egy néhány soros hírt olvastam, mely arról szólt, hogy egyik dunántúli községben egy 12 éves pásztorfiú felmászott a villanypóznára s megfogta a magasfeszültségű vezetéket. Abban a pillanatban egy borzalmasat sikoltott, testéből láng csapott fel. Beletelt egy félóra, míg kikapcsolták az áramot s a szerencsétlen gyermek elszenesedett testét már csak darabokban szedték le a póznáról. Ezt a cikket elolvastattam a 8 éves fiammal, anélkül, hogy bármit is fűztem volna hozzá. A gyermek a cikk olvasása után elgondolkozott s két napig feltűnően hallgatag volt. Két nap múlva megkért, hogy magyarázzam el a villannyal való bánást. A solymári bányakatasztrófából a tanuló nemcsak azt látja meg, hogy a bányászok folytonos halálveszedelemben dolgoznak, hanem azt a hősies küzdelmet is megcsodálhatják, amivel a bányászok eltemetett társaikat megmentették s ennek nevelő hatását nem kell bővebben hangsúlyoznom. A marólúgot ivott kisgyermek, a szalmakazal mellett gyufával játszó s így tűzvészt okozó gyermek, a vonat előtt átrohanni akaró s elgázolt autó, a vízbe fűlt vigyázatlan fürdőző mind egy-egy memento legyen az ifjú előtt. — Endresz és Bittai lezuhanásából, az B. 101. elégéséből, a hűvösvölgyi villamos katasztrófából láthatja, hogy mennyire tehetetlen sokszor az ember a természet erőivel szemben. Folytathatnám még tovább is, de felesleges. A felsoroltak mind olyan események, amelyek nemcsak kielégítik az ifjú ujdonságszomját, hanem jelentékeny haszon is származik belőle. A társadalmi élet eseményeit hasonlóképpen be lehet állítani a nevelés szolgálatába, öngyilkosságok közlését, bármilyen okból történik is az, teljesen mellőzendőnek gondolom. De menjünk tovább. A naptár-időjárás rovat természetesen benne lenne újságunkban, sőt közgazdasági és mezőgazdasági rovat is. Az utóbbiak ugyan kevéssé érdeklik az ifjúságot, de nem baj, azaz hogy baj, de talán rászoktatnék így, hogy olvasgassák s érdeklődjenek utána. A legnehezebb pont kétségkívül a bűnügyi krónika. Én inkább azon álláspont felé hajlok, hogy vannak olyan esetek, amelyekből megfelelő beállítás mellett haszon is származnék. Ha az utóbbi évek nevezetesebb bűnügyeit végigtekintjük, bizony azok majdnem mind olyanok, amelyeket semmi
