Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Belföldi lapszemle
376 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE történeti előadások. Egy pedagógiai dolgozata „A mai családi nevelés hibái“ címet visel. E hibák közé sorozza az elkényeztetést, az önállóságra való nevelés hiányát, az ámítást, sőt hazugságot, a tekintélytisztelet hiányát, a kasztrendszert, a pazarlást, a büntetésben való következetlenséget s a modern nevelés egyéb bajait, hibáit és hiányait. Papi családból született Dengelegen, Nógrád megyében, meghalt nővérénél Tőketerebesen, de Eperjesen temették. Herczog klinikája sem tudott rajta segíteni. Ottani szenvedőén szomorú élményeit is megírta ,,Kis élmények egy nagy budapesti szanatóriumban“ címmel. Megolvasható az emlékkönyv 60 s köv. lapján. Eperjesen a legnépszerűbb tanárok egyike volt. Népszerűségét a Magyar Társaságban és a Széchenyi körben (melynek titkára volt) tartott magvas előadásai emelték. Ezekben —• mint Henszelmann mondja — „akadémiai magaslatra került a magyar szó és a magyar dal varázsa“. Velünk együtt szívszaggató fájdalommal látta nagyhírű és múltú eperjesi kollégiumunk, "ennek a Tarca-parti magyar Athénnek összeomlását s a mi rettenetesen tragikus : virágzása tetőpontján. Ebben is sorsunk közös volt, hogy ő Havára, mi meg a cseh Teresienstadtba, erre a 49-es magyar Golgotára voltunk internálva s végül is kiutasítva. Fölébred-e pokoli művök miatt olykor-olykor a csehszlovákok lelkiismerete ? ! Rákosszentmihály. Szlávik Mátyás. BELFÖLDI LAPSZEMLE A Magyar Szemle 71. sz. Moravek Endre a felvidéki magyar ifjúság főjellemvonásainak a koraérettséget, bizonyos mélabút, ezzel karöltve a léhaságtól és cinizmustól-mentes ideális gondolkodásmódot látja. Nemzeti érzéke imperializmus-mentes, szociálisan telített. A parasztság fontosságát nemcsak elismeri, hanem néha lírai rajongással nézi. Bizonyos bizalmatlanságot vált ki belőle zavaros helyzete, Csonkamagyarországgal szemben szkeptikus. Gogolák Lajos cikke ugyanitt a fiatalság újabb mozgalmairól (a „Sarló“ a Prohászka-körök, Mécs László és Győry Dezső hatásáról) szól ; pedagógus köreinknek igen hálás téma volna a mi kezünk alatt felnövő ifjúság lelki arcába így belenézni. A 72. számban Trócsányi Zoltán (A ponyvafüzettől a néplapig) falusi népünk szellemi elhagyatottságáról mond eszméltető gondolatokat. Kollégiumainkban igen sok falusi ifjú tanul : nem volna lehetséges a nép lelkének éppen ő általuk ideális értelemben népi jellegű irodalom számára megnyerése? Ugyanitt Szabó Zoltán (Cserkészet a fiatalságban) megállapítja, hogy „egységes fiatalságról ma nálunk nem lehet beszélni“ s hogy „a fiatalságnak ma ,iránya“ vagy .világnézete“ nincsen. A jövő magyar fiatalságának nevelésére rendkívül fontosnak tartja a cserkészetet, kiemeli a jamboree megrendezésének nagy jelentőségét. Tájékoztat a „Fiatal Magyarság“ c. lapról és a „Fiatal Magyarság Szemináriumá“-ról. Hogy a mai fiatalságnak „van hite önmagában és nincs meg benne bátyáinak bizonytalansága, abban csaknem egyedül a cserkészetnek van pozitív része“. A cikk egy hangot sem szól az iskoláról — s alig képzelek ennél súlyosabb vádat jelenlegi tanítási rendszerünk ellen. A 73. számban Győry Lajos az „Üj Magyarság“ c. lap főbaját abban látja, hogy a református ifjúság vallásos alapja nem elég erős, még önmagában ellentétekkel kell küzdenie s a M. E. K. D. Sz. lapjának, a „Diákvilágának egy önvallomására mutat rá : „a Diákszövetség utóbbi néhány esztendeje a programmtalanság jegyében zajlott le“. A Budapesti Szemle 1933 márciusi számában Rubinyi Mózes rövid, eszméltető emlékezést szentel Montaigne-nak, születése 400 éves fordulója alkalmából. Életrajzi adatait jószerint a Birkás Géza bevezette Montaigna- fordítás után ismerteti, művéről megállapítja, hogy „a világirodalom legrendszertelenebb, de leggazdagabb gondolatai tartalmú munkája“. Szereti az
