Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Belföldi lapszemle
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 377 ókort ; lelki alkata szkeptikus, de nem a hitetlenség, hanem a bírálat alapján áll. Nem cinikus, de mélyen látó életbölcs. Rubinyi említi M. hatását Shakes- pearere, Swiftre, Lord Byronra és Goethére. Kora tudományát lenézi, ő maga pedig „a világ első neurastheniás gondolkodója volt“. Klasszikus nyelveket tanító kollégák nagy hasznát vehetik Csengery János lelkes cikkének (Arany János és az ókori klasszikusok : áprilisi szám) a mi érettebb ifjaink ambíciójának fokozására is kiválóan alkalmas. Gesztelyi Nagy László (június—szept. szám) hatalmas tanulmánya a magyar mezőgazdasági oktatás hiányairól szól ; megállapítja, hogy lelkészképző intézetekben is szükséges volna gazdasági ismeretek tanítása. Szerinte „kívánatos volna, hogy a tanító- és tanítónőképzőkben erősebben folyjék a gazdasági oktatás, hogy szakemberek lássák azt el, hiszen szomorú, hogy ma talán két tanítóképzőben van mindössze szakember a gazdasági tárgyak elődására, másutt pedig vagy senki, vagy hozzá nem értők adják azt elő“ (320. 1.). Élénken érzett hiányra mutat rá azzal is, hogy a növények és állatok ismeretében nyilvánvaló „szédületes tudatlanságot“ felemlíti. Mindezekért az iskolát teszi felelősség : nem kifejezetten, de mi hisszük, hogy teljes joggal. A mezőgazdasági oktatás reformjának ez a részletes és alapos megtárgyalása nagyon is időszerű. A Gyermek c. lap ezévi 6—7. számában Bognár Cecil a „Diáköngyilkos- ságok“-ról ír. Rámutat arra, hogy a diáköngyilkosságok eseteiben legtöbbször nem is igyekeznek az esetet megvizsgálni, hanem gondolkodás nélkül elítélik miatta az iskolát és a tanárt. Pedig ennek oka legtöbbször a gyermeknek az élettel való harcra képtelensége, ambíciójának túltengése (tehát kielégíthetetlensége), amit a szülők még fokoznak. Nem a tanártól és magától a szekundától fél legtöbb esetben a gyermek, hanem a szülői háztól. Tehát a bajon még a szekunda eltörlése sem segítene, hanem csak a lélek teherbíróvá edzése : az igazi vallásosság. Kempelen Attila dr. ,,A serdülők nyelvi fejlődése lélektani szempontból“ c. alatt kifejti, hogy e korban a kedélyéletet kifejező mondatok túlsúlyba jutnak, szinte ugrásszerűen, a lelki élet fiúknál egyenletes, leányoknál hullámzó fejlődésmenetet mutat. A leányoknál a lelki élet intenzitása nagyobb, fiúknál a mobilitás, külső izgalmiság. Leányoknál nagyobb a „más személyalanyiság“, fiúknál a „személytelen alanyiság“. A leányoknál a pozitív és negatív értékelés viszonya meglehetősen állandó (mérsékelt optimizmus) fiúknál a negatív értékelés (pesszimizmus) jut előtérbe. Fodor Márk dr. A „munka-iskola előnyei a tanár szempontjából“ c. a. a polgári iskolai tanárságnak a m. i.rtól idegenkedést főleg arra magyarázza, hogy a m. i. módszereivel még az újabb tanárgeneráció sem ismerkedett meg eléggé. Leglöbben importcikknek, hiábavaló munkatöbbletnek tartják, holott az Üj Iskola és Családi Iskola (Budapest) pompás érvek lehetnének mellette. A m. i. megszüntetné pl. a tanárra nézve a fegyelmezés kínos munkáját, amit az tesz szükségessé, hogy a gyermek ma agyonfegyelmezett s az iskolában nincs módja mozgási szükségleteit kielégíteni. A Gyermekvédelem 8. sz.-ban dr. Nagy Tivadarné a koedukációról azt vallja, hogy az a bizalomnak, szabadságnak és fegyelemnek csodálatos harmóniáját képes megteremteni s a két nem közötti kiegyenlítettséget hozza létre. Dr. Ságvári Sdndorné rávilágít leánynevelésünk néhány égető problémájára : neveljük a leányt önállónak, az anya legyen legjobb barátnője, de ne tolakodjék be lelki életébe (a serdülő leány lelki különszobája !) a leányok vallásossága nem elég erős, a beletörődés szinte teljesen hiányzik leikéből, izgatja a kereső nő kérdése, gazdasági elértéktelenedését hozománnyal kuruzsolni veszedelmes, felfokozott életigényei nem egyeztethetők össze a leromlott gazdasági viszonyokkal. A 9. sz.-ban Vucskits Jenő a bejáró tanulók problémáját nagy megértéssel kezeli: a tanulni vágyó nagy tömegeket nem szabad visszaszorítani, a bejárók rakoncátlankodása onnan van, hogy „ezek a szerencsétlen kis emberpalánták nagy szenvedők“. Tömegben élnek, tehát fegyelmezetlenek s vezetőik „a cinikus keserűk“, sorsuk irracionális, mert lebír- hatatlan ellenmondások közt hányódnak, teherbíróképességüket messze 3
