Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Hazai irodalom
374 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE a hitvesét gyászoló férjjel, aki legdrágább kincsét vesztette el és elismeréssel üdvözöljük a jónevű költőt, aki a borongó fájdalom énekesében a maga leg- sajátabb énjét találta meg. Szigethy Lajos a megértés bölcseségével s a megnyugvás nagy áldásával nézi a világot. „Zúzmarás fenyőlombjai" első pillanatra a télbe forduló ősz hangulatát ébresztik fel bennünk ; de mennél tovább belemélyedünk nóta- fájának e kései termésébe, annál inkább arra a meggyőződésre jutunk, hogy nincs szüksége ennek az öregségnek hangsúlyozására, mert fiatalokat messze elhagyó könnyedséggel oldja meg feldolgozásra megért anyagának költői alakítását. A kis kötet tárgy és hang tekintetében több csoportra oszlik, de ezek változatosságukban is egységes képet nyújtanak költőnk egyéniségéről. Az „Istenhez emelkedés“ gyöngeségeiben megnemesül a fájdalom, „a test sebe árán meggyógyul a lélek" s minket is megkap a kedves biztatás : „Szíved legyen szent oltára az eszményi szépnek.“ „A kételkedés órái“ ha előveszik is, de nem sújtják le, mert tudja, hogy „megoldatlan marad a bús, örök talány" s inkább lemond, mintsem szétvonja „Sais fátylát“. „Költészet“ című ciklusában a művészet isteni adományának kifürkészhetetlen mélységére mutat, mikor ezt mondja : „A költemény, mit alkot önfeledten, a kép, mit fest vagy márványból farag, neki magának is megfejthetetlen örök talány és szent titok marad." Egyébként az egész gyűjtemény alapját ez a gondolat adja meg. Küzdelmes életén át szerzett tapasztalataiból a mindig vágyódva keresett magány segít leszűrnie azt az „életbölcsességet“, hogy nagyravágyástól, irigységtől és kapzsiságtól menten „keblére ölelje az egész világot“. Nem zúgolódik sorsa ellen, amely minden tanáré : „Magad rabszolga vagy, másnak hajtasz hasznot." Nem épít légvárakat, mert tudja, hogy „csaló reménynek hinni nem tanácsos“. Ezt a gondolatot is szívesen váltogatja : „Baktatok csak, nem futok : célhoz így is eljutok.“ Rajongója a természetnek ; színes, ragyogó képekben tárja elénk a „Kaméliás délvidék“, a „Rhododendronos hegyvilág“, a „Magyar erdő, magyar ősz“ szépségeit s e verseinek némelyikében, ahol az irredenta gondolat tör lel lelkének mélységeiből, egyébként csendesbús fuvolájának halk szava a tárogatóharsogás megrázó erejű ébresztőjévé izmosul. Van hangja „tréfás verseiben“ szelíd humorának érzékeltetésére is, néhány „Alkalmi verse“ pedig jóbarátok és tanítványok jellemfestőjéüi mutatja be a költőt. Szinte álomvilágban élő hűséges szívének legvisszhangosabb dobbanásai mégis „élte gyöngyvirágát“ illetik, aki lelkének jobbik fele, akit a legféltőbb aggodalommal vezet a hervadás Golgota-útján, mert látja, hogy „lappangva jő a tél“ s akit csendes halódásában is olthatatlan szerelmének legszebb virágaival ékesít. Jakab Ödön óta nem olvastuk ily lélekbe markoló megnyilatkozását a síron túl is magasan lobogó legemberibb érzelemnek. Értékes költő a mi Szigethynk abban is, amit mond s abban is, ahogy mondja azt : művésze a gondolatnak, mestere a verselésnek ; mindenkép méltó arra, hogy e legújabb kötetét is szeretettel lapozgassuk. V. J. Dr. Borotvás—Nagy Sándor: Fordulat az angol nevelésben. Budapest, Franklin-társulat kiadása. 1933. 52 lap. Könyvünk címe bizonyos mértékben meghiányolható. A gyanútlan érdeklődő valami általános pedagógiai érdekességet vár. További keresgélés és olvasás után az olvasó arról győződik meg, hogy az angol kereskedelmi szakoktatás problémáiról és új meglátásairól értekezik a könyv. Ismertetésünket és mondanivalóinkat három pontba foglaljuk össze : 1. Igen nagy örömmel fedezzük fel a nem felekezeti iskolákban működő evangélikus tanárok irodalmi és pedagógiai sikereit. Szerzőnknek ez a hatodik értekezése s minden eddigi könyve mind tartalmában, mind egészen újszerű és értékes meglátásaival azt dokumentálja mindenki előtt, hogy egyházi
