Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Arató Amália: A játék a modern nyelvtanításban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 347 A középsőfokon nagyobb olvasmányok, költemények képezik a tanítás anyagát. A felsőfokon a francia, német, angol és olasz irodalom remek alkotásaiból vett szemelvények olvasása és magyarázása után ismerkednek meg a tanulók az idegen kultúra kincseivel és tökéletesednek a beszédben. A tanítás menetére nézve pedig általánosságban a következő sorrendet állapíthatjuk meg : beszéd, olvasás, olvasmánytárgyalás, írás, nyelvtan, irodalmi olvasmány, irodalom. A német nyelvet 10 éves korban kezdi tanulni a növendék, a második idegen nyelvet 12 éves korban. A normálisan fejlődő gyermek ekkor még nagyon is játszó kedvében van. Milyen könnyen kapcsolhatjuk össze az ő aktivitásával, mozgásaival, a tanításba bevitt játékot. Az alsófokon a szóismeret megszerzése és kibővítése munkájában bőséges alkalmat szolgáltat az öltözködés, ház, bútorzat, étkezés, kert, a játékkal kapcsolatos szemléltetésre. Kívánatos, hogy külön szertár legyen a modern nyelv tanárainak rendelkezésére a szükséges tárgyakkal felszerelten. Találjuk meg ebben a szétszedhető házat, bútorokat, kerti szerszámokat, kert, baromfiudvar modelljét, öltöztethető babát. Psychológiai szempontból nagy különbség, hogy lefordítjuk-e a házról szóló olvasmányt, vagy a faliképről tanítjuk-e meg, vagy a tanulók maguk szedik szét a ház modelljét és bútorozzák be az ebédlőt, hálószobát, konyhát. Az alsófokon a beszédgyakorlatok által szerzett szógyűjtés idején a játék szorosan összeolvad a szemléltetéssel és a tanuló aktivitásával. Szinte észrevétlenül lopódzik a tanításba és alakul át komoly, eredményes munkává. Magasabb fokon, amint az érzéki szemléltetés szövegmagyarázattá fejlődik és szinonimák, példák, körülírások váltják fel azokat, a gyermekes játék átalakul egyes költemények pl. Lafontaine mesék, történetek drámai eljátszásává, a színdarabok egyes jeleneteinek előadásává. Tánccal vagy mimikával összekötött kisebb darabokkal tehetjük változatosabbá, élénkebbé, hangulatosabbá munkánkat. Az írással kapcsolatosan a rajzoltatás teheti a tanítói munkát színessé, mélyebbé, intenzívebbé. Mindnyájan tudjuk, hogy a kis gyermeknek milyen kedvenc játékszere a ceruza ; milyen gyönyörűséggel és büszkeséggel firkálja és mutogatja az ő ákom-bákomjait. Az iskolában tovább kell fejlesztenünk ezt a szinte ösztönszerü aktivitást, s a kis gyermeknek ebben az irányban megnyilvánuló mozgási energiáját értékes pedagógiai eredményeket adó komoly munkává kell alakítanunk. A rajzolással fejlesztjük fantáziáját, tökéletesítjük forma- és színérzékét, biztosabbá tesszük emlékezetét. Ahelyett, hogy leíratnánk vele pl. le livre = a könyv, la table = az asztal, sur = on, -en, -ön, lerajzol a gyermek egy könyvet az asztalon, s aláírja ,,le livre est sur la table“. Annyira szeretnek a tanulók a nyelvtanításban rajzolni, hogy a kezdő esztendő végén hihetetlenül í*
