Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Arató Amália: A játék a modern nyelvtanításban
348 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE gazdag és érdekes füzeteikben gyönyörködhetnek. Csodálatos eredményeket érhetünk el.1 Mennyi lappangó intuicio, találékonyság jut érvényre, mennyi élvezetet, gyönyörűséget, mulatságot ad tanulóinknak, ha rajzaikat egyszer-egyszer vetítőgéppel bemutatjuk nekik. A tanításban pedig nagyban hozzájárul ez az eljárás a nyelvi készség könnyedségéhez, az emlékezet hűségéhez, a reprodukció biztonságához. A középső- és felsőfokon a mesék, irodalmi müvek, költemények illusztrációjában folytatódik és tökéletesedik ez az átalakult gyermeki rajzolás. A tanuló észre sem veszi, hogy milyen erős szellemi munkát végez. Nem játék azonban ez a tanár számára. Nehéz, súlyos munka. Ébren tartani az egész osztály figyelmét, foglalkoztatni minden tanulót, a kérdéseket leegyszerűsíteni a tanuló értelmi színvonalához és az idegen nyelvi tudásához, biztosítani a céltudatosan megválasztott játék komolyságát. Minden kérdésnek, minden játéknak megvan a maga helye, a hibás sorrend zavaróan hat az egész munkára. £1 Meg kell említenem az alacsonyabb osztályok tanulói számára rendkívül alkalmas Fernand Nathan Librairie (Paris 5 e, 16 rue des Fossés-Saint-Jacques) kiadásában megjelent játékokat. „Les Fables de Lafontaine en action“ címen 20 mese van feldolgozva kartonból kivágható és összerakható alkatrészekkel. Magam is megpróbáltam kísérletképpen egy évben a budapesti Mária Terézia leánygimnáziumban szervezett francia játékdélutánon néhány mesének ily ''módon való feldolgozását és határozott meggyőződésem, hogy a tanítási eljárásnak ilyfajta rendszeres, komoly alkalmazása a legszebb eredményekre vezetne. Hasonlóképpen találunk dominó-, tombolaszerű játékokat a növények („Loto des fleurs“, „Autour de mon jardin“), állatok („ProEgy harmadik gimnáziumi o. lanuló füzetéből.
